Nagyasszonyunk!... Boldogasszony anyánk!
Kegyes szemmel oh tekints le reánk!
Földre dobtak, sárba letiportak,
A poroszlók meg is ostoroztak, -
Rabbá leve ezeréves népünk…
Imádkozzál, oh könyörögj értünk!
Nagyasszonyunk!... Boldogasszony anyánk!
Nézd, mivé lett ezeréves hazánk?
Bácska, Bánát idegen népé lett…
A magyar nép ily nagyot, mit vétett?
Ezer évig h’jába hullott vérünk?...
Nagyasszonyunk! imádkozzál értünk!
Nagyasszonyunk!... Boldogasszony anyánk!
Bűnhődünk, mert hajh! bűnösek valánk.
Erdélyünket a bocskor tapossa,
Oláhkézen Vajdahunyad tornya.
Kolozsvár is idegen lett nékünk…
Boldogasszony, oh könyörögj értünk!
Nagyasszonyunk!... Boldogasszony anyánk!
Ezeréves átok szakada ránk.
Kassa alatt Rákóczi hős teste
Nem pihen, bár nyugalmát kereste.
Csehek lettek úrrá ott elettünk…
Kegyes anyánk, könyörögj érettünk!
Nagyasszonyunk!... Boldogasszony anyánk!
Porba hullott ragyogó koronánk.
Körülöttünk barbár nép örömben,
Mi meg sírunk, szemünk lábad könnyben.
Nincs ki vezet, nincs nekünk vezérünk…
Nagyasszonyunk, imádkozzál értünk!
Nagyasszonyunk!... Boldogasszony anyánk!
Fakad-e még piros hajnalod ránk?
Lesz-e egyszer ünnep a világon?
Vagy örökös rabság sorsunk s járom?
Reménykedve, oda, hozzád nézünk:
Tekints reánk, imádkozzál értünk!
Nagyasszonyunk!... Boldogasszony anyánk!
Tied vagyunk. Te vagy hű pátronánk!
Add, hogy egyszer Kárpátoktól délig
Lássuk hazánk: a nagyot, a régit.
Oh add vissza!... Előtted térdelünk:
Nagyasszonyunk, könyörögj érettünk!
Nagyasszonyunk! Szent zsolozsma zengjen
Dél s északon, nyugat, napkeleten.
Háromszínű lobogónk lebegjen
Rónaságon, völgyön, vízen, hegyen.
Legyen naggyá ezeréves népünk!...
Boldogasszony, könyörögjél értünk.
Forrás: Dombóvári Hírlap 6. évf. 38. sz. 1922. aug. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése