Bus betegágy most nékem a világ.
A betegágyon egy letört virág.
Nyár hervasztotta, vihar tépte le?
Milyen rövid a virág élete!
Küldöm a holdat, gyógyitsad te meg.
Csókold a szemét lágyan, réveteg.
Ringasd, csititgasd békén, szeliden
S ha elaludt, tedd szivére szivem.
Az én szivem majd muzsikál neki.
Óh, a muzsikát nagyon szereti.
A függönyt, hogyha ébred, behuzom,
Ne lássa, már az ősz jár az uton…
Ha járni tud már, busan felveszem:
Nekem maradt az őszöd, jer velem.
Az ajtóban vár ránk egy vén batár
S hervadtan is, hiv… hiv a határ.
Szép lesz! Megyünk! Batáron ballagunk,
Összesimul reszketve a karunk
S te álmaidból himzel szemfedőt,
Én keresek kettőnknek – temetőt…
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 20. sz. 1921. máj. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése