Szebb idők jártak hajdanában:
Volt minden bőven a magtárban
S ki-ki nyugodtan kelt-aludt,
Nem járta zseb-láz a falut.
Ritkábban járt tán a halál is,
Mariból nagysoká’ lett Máris...
Ezenfelül csodák történtek,
Milyenről szólok én most néktek.
**
Volt egy falu – hol: nem fontos –
S volt egy kicsiny forrás benne.
Aki megfürdött vizében
Ifjú lett (óh bár meg lenne!).
Csoda, hogy e hírt a fáma
Messze vitte? Röpke szárnya
El-bejárta a világot,
Mert hát oly csodát ki látott,
Hogy egy ember,
ki keshedt s vén,
Csupán egyszer megferedvén:
Vizben hagyj’ a ráncot s köszvényt?!...
(Ily portéka nem lel fösvényt!)
Az én hősim – Péter s Borka –
Fülébe e hírt elhordta
Szintén a gyorsröptű fáma.
Nálok ám
Tele a láda!
Volt mindenük szélten-bőven,
Mi a szemnek s szájnak kellett.
Ám nincs öröm a jövőben,
Mert ez már rövidre tellett.
De hol pénz van: úr az máson,
Megveszi tán a halált is,
Hogy más helyek után lásson!
Igy vélte ezt Borka s Péter
S megifjodni:
Felpakolnak; szépszerével
Útrakelnek
S nem perelnek úgy mint mások…
(De hagyjuk az utazások’!)
A fürdőbe megérkezve
Tanakodnak: melyik kezdje.
Kezdi: Péter, volt a vége…
Százféle színt ölte képe
Borkának, míg Péter fördött;
Nagyon sarkallá az ördög!
Egy a vége: száz a szó bár…
Péter bá’ végre kilépe.
Hogy s mint változott kiléte,
Ezt leírnom hol van szótár?
Mert hetvenből
Negyven évet
A csodavíz semmi vétett!
És jön Péter fürge lépttel
S szól: „No Borka, ugorj Borka
Hadd ifjodjék meg a forma,
Meg a lélek, meg a test,
Mi hiányzék, most keresd,
Én utánam te vagy sorba!”
Sebbel-lobbal Borka lépett,
Hogy lemosdjék jó pár évet.
Addig Péter
Büszke képpel
Tekintgete szerteszéjjel.
Roppant tetszett ez neki:
Senki meg nem ismeri.
Hátha még kijön Borbála,
Messzeföldön nem lesz párja:
Fiatalok s gazdagok…!
Szeme ettől felragyog.
Az idő múl’, Péter várja,
Hogy jöjjön életepárja.
S miként fogy a hold, akképpen
Fogy türelme s lesz békétlen.
Únja már s elindúl látni,
Mily’ fiatal lett a mámi.
S kutat is mindenfele,
De Borkának hűlthelye.
Hát im végül
Zöldül-kékül,
Mert egy helyre hogy berontott
Talál egy síró porontyot.
Mert hát Borka addig fördött,
Míg megsokallá az ördög
S hűlthelye a régi nőnek:
Visszafördött csecsemőnek!...
**
Hogy mit csinált eztán Péter,
Azt a fáma nem jegyzé fel.
(Érszodoró)
Forrás: Magyar nép IV. évf. 48. sz. 1924. nov. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése