Messze megyek, hogy messzebb vigyen vágyam
S rámboruljon a reménye magánya
S a csend az őszök ködös falujában
Kisgyerekként szivemet dajkálja.
Messze megyek, hogy elmaradjon tőlem
Régi játék, kék álom, árva bú,
Arcomat lássam vándorló felhőben
Ha bánt a magány, a magyar falu.
Elfeledjem, nincs itt örök jóság
S a méla Mecsek nem nekem havaz
S máshol is virul vigság, gyöngy tavasz.
Máshol is remény vár, e virágos ág
S nem hallom, ha multam búra visszahí
S várnak a délibáb csonka tornyai.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 12. sz. 1921. márc. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése