Te irsz
Mindennap másnak levelet,
Lásd, én ma is csak néked üzenek.
Kezem
Rólad mintázza kincseit,
Uj szerelem, uj barát nincsen itt.
Vagyok,
Ki voltam: szenvedő, szelid.
Szeretem ma is arany kezeid.
Vagyok
A bánat élő lárvája,
Kisded szerelmünk szegény árvája.
Ma is
A hóba neved rajzolom
S te győzöl bennem minden harcomon.
Te vagy
A csillag, ujuló remény,
Te hordozol a vágyak szekerén.
Én csak
Ballagok őszi utakon,
Válladra is az őszi bút rakom.
Én csak
Körötted járok, tipegek,
Mint félénk vándor, messzi kis beteg.
Olykor
Döbbenve feléd sikoltom:
Nincs életem, reményem, otthonom.
Otthon –
Hol vagy? de sokszor kérdezem
S utána nyujtom üres két kezem…
… S te irsz
Mindennap másnak levelet,
Lásd, én ma is csak néked üzenek.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 52. sz. 1921. dec. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése