Nyaram? Kis korcsma-asztal volt
Virágos terrasz szélen.
Vigadoztam mellette én
Tiz és egynehány éven,
Tiz és egynehány éven.
Néhány szál cigány hegedült.
Vagy a szivem talán csak?
Dudoltam hozzá valamit
A kóbor éjszakáknak,
A kóbor éjszakáknak.
Néha mosolygott rám a hold.
Néha eső csepergett.
Nótám, hol vidám nóta volt,
Hol keserven kesergett,
Hol keserven kesergett.
De utánam jött s rám talált
Az ősz: a hitves asszony.
Beszólt: ember, jöjj haza már!
És szót kellett fogadnom,
És szót kellett fogadnom.
Elindultam haza vele
Búsan, borongva, békén;
Szép szeretőm: az ifjuság
Ott sirt a terrasz szélén,
Ott sirt a terrasz szélén.
Ott sirt utánam csendesen,
Én visszanéztem rája.
Egy csókot küldtem még felé
S befordult a szobába,
Mint bünbánó apáca.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 39. sz. 1921. szept. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése