Szivemben puha nyoszolyát vetek:
Szerelmes fészkül teneked.
Álmok csipkéje lesz a vánkosod,
Tán könnyeiddel átmosod.
Életem csöndje hószin lepedőd:
Örökké árva szeretőd.
Ábrándom fátyla könnyü paplanod,
Neki kell titkod vallanod.
Bánat dajkálja fektedet,
Vágyam cselédje kelteget.
Régi szerelmem meg-meglátogat
És felcsókolja kedves álmodat.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 21. sz. 1921. máj. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése