A német drámairodalom e
különös, magányos alakja igazi üstököspályát járt be: mindössze 23 évet élt,
írói életművét három kurta esztendő alatt lázas tempóban alkotta meg. Egy
Darmstadt melletti faluban, Goddelauban született. Apja a francia felvilágosult
kultúrával rokonszenvező orvos volt. Georg fia is orvostudományi tanulmányokat
végzett, előbb a francia Strassburg egyetemén, majd 1833-tól a hesseni
Giessenben. Az 1830-as párizsi forradalom leverése utáni időkben tehát; a
filozófia és a politika iránt élénken érdeklődő orvostanhallgató már
Strassburgban tagja a Népbarátok
Társaságának, Giessenben pedig alapító tagja az illegális Emberi Jogok Társaságának. Ő írja e
Társaság a Der Hessische Landbote (A Hesseni Híradó) című, az önkényuralom
tényeit szépítetlenül feltáró és ezzel lázító röpiratának alapszövegét. Amikor
megindul a rendőri nyomozás a forradalmi szervezet ellen, előbb szüleihez,
Darmstadtba, majd Strassburgba menekül a letartóztatás elől.
Darmstadtban öt hét alatt
papírra veti élete fő művét, a Danton halálá-t
(1835, ősbemutató: 1902), a francia forradalom bukásához vezető irányharcok,
illetve a mögöttük álló tömegmozgalmak nagyszabású drámáját. Második strassburgi
tartózkodása alatt természettudományos ismereteit bővíti; 1836-ban
idegrendszertani felfedezéseit francia nyelven publikálja, s ezért a zürichi
egyetem filozófiai doktorává fogadja, magántanári próbaelőadásra hívja. Második
strassburgi tartózkodása alatt két Victor
Hugo-drámát ültet át németre, Leonce
és Léna címmel abszurd-ironikus elemekkel tarkított vígjátékot ír (1836),
Lenz címmel töredékes novellát.
Feltehetőleg élete
legutolsó hónapjaiban is dolgozott a Woyzeck
című befejezetlenül maradt drámáján, az öt kéziratváltozatból rekonstruálható
jelenetsoron. A századunkban páratlan hatással előadott színjátéknak különleges
kiadástörténete van: az első próbálkozás 1879-ben, az eleddig utolsó
szövegkritikai változatok 1972-ben és 1987-ben jelentek meg. Az ősbemutatóra
Münchenben 1913-ban került sor. A magyar bemutatók – 1963-tól – Thurzó Gábor
fordításán, illetve Fodor Géza szöveggondozásán (1982) alapulnak. A mű
zenetörténetileg korszakos operaváltozata
Alban Berg Woyzeck-je (1914 és 1921
között, bemutató: 1925).
A Woyzeck valóságalapja egy Büchner korában szaklapokban is nagy
vitákat kiváltó bűnügy, egy Woyzeck nevű katona féltékenységből elkövetett
gyilkossága, illetve a bűnös kivégzése volt. Büchner költői vízióban már-már a
későbbi expresszionizmus eszközeivel idézi fel a tébolyba és gyilkosságba
(talán öngyilkosságba is) kergetett szegény nyomorult alakját és azt a
társadalmi miliőt, amelyet a szadista-félnótás Kapitány, a tudományos
fantazmagóriái alapján emberekkel kísérletező Doktor, a nőcsábász Ezreddobos,
valamint Marie, a prostituálódó lányanya képvisel. A mindenkitől megtaposott
kisember, Woyzeck félreérthetetlenül áldozat és nem bűnöző – gyilkossá életkörülményei
teszik, nem pusztán hallucinációi, beteg idegrendszere.
Büchner nem tudta befejezni
a drámai képsort. Legyengült szervezetét megtámadta a tífusz, és gyorsan végzett
vele. Zürichi sírba temették a német irodalom egyik legígéretesebb, nagy tudású
alakját.
