Szalay Fruzsina: Fehér éjszaka

Köszöntöm ezt az éji órát!

- Üres, fárasztó volt a nap;

Lomhán vonultak el az órák,

Mint lomha, szürke madarak.

Most bágyadás érzése jár át…

- Láng fénye reszket a falon,

A szoba langyos félhomályát

Betölti áldott nyugalom.

És minden csendes pihenésre,

Békességes álomra hí;

De nem tudok pihenni mégse,

Ébren tart most is valami.

Az ablakfüggöny szertetárva,

Beszáll az égi lehelet,

- Künn téli éj fehér világa

Virraszt az alvó föld felett.

Titokzatos, halkfényű nappal

Kél az ezüstös ég alatt,

Enyhébb, szelídebb mint a hajnal,

Nyájasabb mint az alkonyat.

Derült, összhangzón tiszta minden,

Elszállt a földről bú, harag,

Fenn álmodó ég, csillag, itt lenn

Elomló fehér sugarak.

És lelkem telve álmodással,

Békével telve már szívem;

Az éj hozzám lassan beszárnyal

S elringat lassan, szeliden!

Forrás: A Hét,  1894., V. évf.

Lovik Károly: Az őrült

A falu végén levő úriház lakóit, éjfélkor, mint írni szokták, hatalmas dörrenés ébresztette föl. A pisztolylövés, mert az volt, az első emeletről hangzott el, ahol a Hétházy úr felesége laktak. Az egész házban jóformán maguk éltek, a lakosság a cselédség volt. Az első álmukból felriasztott szakácsnék és szobaleányok félig felöltözve rohantak fel a lépcsőn, amelynek fején akkor jelent meg az asszony. Kezét keblére szorította, ujjai alól patakzott a vér. Igen sápadt volt, a térdei remegtek, és rikácsolva kiabált orvos után. A szép asszony borzasztóan megvénült. Ajkai erőtlenül csüngtek alá, orra mellett két hatalmas barázda szaladt végig, haja, nyilván a lőportól, el volt perzselve.

két leány megfogta azt  a sokat bámult termetet, mely elnyúlt, mint a rétestészta, és a pamlagra fektették. A szoba homályos volt, a szentkép alatt pislogott a mécses: az asszony arcát zöldre torzította a lidércfény. A cselédek maguk is zöldek voltak. Az egyik hangosan imádkozott, a másik a tettes után kérdezősködött. Az asszony a fal felé fordult.

Az inas, aki ordítva rohant végig a főutcán, pár perc múlva a járásbíróval tért vissza. A bíró csinos fiatalember volt, aki gyakran járt fel a most véráztatta lakásba, s aki hosszú ideig tisztelője volt az asszonynak. Komolyabban talán sosem érzett a sápadt szőkeség iránt, de most, mikor meghallotta, hogy halálra sebezve kínlódik, egyszerre valami eddig ismeretlen érzés támadt fel benne. Míg az inassal végigbotlottak az utca göröngyeink erősen érezte, hogy valami mégiscsak az asszonyhoz fűzte, valami félig álmodott, félig sejtett hangulat, amely soha ki nem fejlődhetett, amely most tombolni kezdett benne. Talán a düh volt,amely elfogta a vandalizmus hallatára.

Tóth Béla (1857-1907): Éjféli mise

Tóth Béla

Kép forrása: http://www.fortepan.hu/?view=all&lang=hu&tags%5B%5D=k%C3%B6nyv

- A Vasárnapok-ból –

Az Úr 1800-ik esztendejének karácsonyán Kállay Péterné Majthényi Lucia, az én szépanyám, gyermekágyban feküdt.

Alig egy hete, hogy túlesett a bajon, és bizony még alig tudott mozdulni; de ünnep szombatján mégis kora hajnaltól késő estig kormányozta háztartását a nyoszolyából. Vagy hogy is lehetett volna el ez a fontos nap a nagyasszony akarata, ereje és bölcsessége nélkül?

Ki tart kordában negyven cselédet? Ki vigyáz konyha, pince, kamra akkurátus rendjére? Ki serkent lustákat, ki csöndesít szeleseket, ki áll a pásztorok háta mögött, ki parancsol és tilt, ki dicsér és szid? Ki cselekszi mindezt, ha nem ő?

Mindenütt jelenvaló volt a nagyasszony, ha ott is feküdt az öreg nyoszolya párnái között. Rettegett és imádott alakja ott járt az eszlári udvarház minden zugában. Még nem is szürkült az ég a nyíri róna fölött, már működni kezdett az ő hatalma.

- Tisztára mossa a kezét a három béresné, mikor a kalácsot dagasztja. Az élesztő nehogy savanyodott legyen, mint harmadéve. A fa-mozsarakat forrázzák ki, mert ebnek való a mák, ha avas az íze. A töltött káposztába való hétféléből ne maradjon ki egy is, de kiváltképpen ne a fülefarka. Ha a halászok kilenc óráig nem jönnek, lovas ember vágtasson Tokajba; egyúttal hozzon friss fahéjat. Kend, kasznár, ne igya le magát, mikor a borok körül forgolódik; az esszenciából is adjon föl hat üveggel. Meg van-e a vaddisznó becsületesen perzselve? Mert ha nincs, tüzes vasat rá. Mit lebzsel itt, lyányomasszony? Azt hiszi, leesik az aranygyűrű az ujjáról, ha dolog után lát? Fusson, nézze meg, nem sütik-e az árva gyerekek kalácsát igen fekete lisztből. Ha már a házamban tartom azt a kilenc fiút, ne mondhassa senki, hogy még nagy ünnepkor is vakarón élnek. Befőttet ne bontsanak fel többet húsz üvegnél. Nini, valami pecsenyeszagot érzek. Hogy a fiam uram süttet magának gábelfrüstükre valót? Soha bizony! Hajítjátok mindjárt tűzbe azt az oldalast? Keresztyén pápisták vagyunk mink, nem törökök. Karácsony szombatján böjtölünk. Lakjék majd jól a fiam uram éjféli mise után. Hogy ő aufklärista? Bánja az egri hóhér. Fonottas kevesebb legyen, mint cipó forma. Kulcsárné, maga meg kerüljön-forduljon, gondoskodjék, hogy a torta mind finom legyen. A francia guvernánt cifra papirost nyírbáljon alája. Hadd vegyük neki is valami hasznát. Mademoiselle, mademoiselle, venez donc, s’il vous plait! No, hála istennek, hogy itt vannak a halászok. Jertek be, fiaim… Mindörökké, ámen! Mekkora a csuka? Hol fogtátok a kecsegét? Húszfontos? Menyhal nincs? No, sebaj. Kulcsárné, mondja meg a konyhán, hogy délre ne cibereleves legyen, hanem savanyú halleves. Rántsanak is egyet-mást. De semmi traktát nem tűrök. Kasznárné, kend ügyeljen az urára. Mondtam ugyan már neki, hogy becsülje meg magát, de ha egyszer rossz természete vagyon. Pecsenyesütéskor meg majd dirigáljon, kasznárné. Mindent szépen, szorgalmatosan öntözni kell.  A hajdú diót törhet, de kössék be a fejét menyecskésen; nem szeretem, mikor férficseléd elegyedik a mi dolgunkba. A kemencét igen tisztán kell kipemetézni. Bonum mane praecor, admodum reverende domine! Köszönöm kérdését, jól vagyok. Hanem most, az isten áldja meg, lóduljon innen, mert nem érek rá semmiféle conversatióra. Megint itt van, lyányomasszony? Hát nem mondtam, hogy szüntelenül ügyeljen az udvarosné körmire? Mert lop az a bestia, mint a szarka. Fácánt is hoztak? Hányat? Akkor mégiscsak menjen a lovaslegény Tokajba. Pomarancs illik amellé. És fűszerszámmal trágyázzák meg…