Sümegi György: Katona József múlt századi arcképei

Németh László „rejtélyes költő”-nek nevezte Katonát. Fönnmaradt arcképeire is jellemző a Németh László-i meghatározás, hiszen ezek makacsul ellenállnak a megközelítőnek. Szívós türelem segíthet a csak részleges megszólaltatásukban is.¹ (1. Itt köszönöm meg állandó buzdítását és mindig kész segítségét dr. Orosz László irodalomtörténésznek, kollégámnak, hiszen mellémállása nélkül nem született volna meg ez a dolgozat.

Köszönöm továbbá Kőhegyi Mihály régész baráti segítségét és dr. Rózsa György művészettörténésznek a lektori véleményében kifejtett tanácsait, amelyeket örömmel hasznosítottam.)

Milyen volt testi valójában, külső megjelenésében drámairodalmunk máig ható klasszikusa? Milyen volt termete, testalkata, milyenek voltak arcvonásai? Hogyan és milyennek ismerhetjük meg őt fönnmaradt arcképei tükrében? A fotográfia Katona életében (1791-1830) még nem volt használatos – csak az 50-es évektől terjedt el nálunk -, így természetes testarányaiban, objektíven megmutató fotóarckép nem maradhatott fönn. Alakjának megidézéséhez a gyér és szűkszavú kortársi visszaemlékezések sorából a Katona-kutatás is Dérynét, mint hiteles szemtanút idézi leggyakrabban. „Ez (t. i. Katona) igen különös egyéniség volt. Nagy különc, szörnyű komoly, mindig s igen rövid beszédű. Egy-egy szóval végzett mindent... Alakja elég csinos volt, sugár termettel, de az arca nem volt szép. Haja gesztenyeszín, de úgy állott, mint a szeg.”² (2. DÉRYNÉ emlékezései. I.Bp. 1955. 172-173.) Katona alakjától kortársi leírást nem tudunk idézni Dérynéén kívül. Hallgatnak róla a források, még hivatalos társa, az őt közelről ismerő Csányi János sem szolgál ilyen adatokkal.³ (3 . CSÁNYI János: Katona József. Társalkodó, 1840. 170-171.) Bartucz Lajos antropológus 1930-ban elvégezte drámaírónk és szülei földi maradványainak exhumálását. Vizsgálatának eredményeit azért szükséges legalább kivonatosan idézni, hogy Katona alakjához közelebb kerülhessünk. „... a koponyát egyenletesen sűrű, hátul s főleg a halántékon széjjelálló merev fürtökbe csavarodó, hosszú, vastagszálú, gesztenyebarna haj borította... Koponyája nagy, magas, rövid s főleg hátul igen széles. Űrtartalma 1650 köbcentiméter, ami 1569 gr. agyvelősúlynak felel meg. Katona... koponyájának kapacitása, valamint agyvelejének súlya és nagysága tetemesen felülmúlta az európai férfiátlagot. (1500 köbcentiméter kapacitás és 1350 gr. agyvelő) ... a koponyatető elég lapos, közepe táján gyenge homorulattal, majd hátrafelé mérsékelten emelkedik s azután hirtelen kanyarulattal megy át a lapos nyakszirtbe. Általában a költő koponyájának meglehetősen gyermekies alakja van s oldalról nézve agykoponyája feltűnően nagy arckoponyájához képest... Homlokdudorai igen közel feküsznek egymáshoz... Homloka elöl keskeny, középmagas, de elég domború, hátrafelé pedig hirtelen szélesedő... Szemöldöke vékony s alacsonyan, vízszintesen fekvő, bajusza kicsi és elég ritka... Csontos szemöldívei gyengén fejlettek és alacsonyan foglalnak helyet... Arckoponyája kicsi, alacsony, széles. Feltűnő a szemüregek kicsinysége s a szemgödrök közötti orrgyökrészlet szélessége. Az orrgyök különben lapos, az orrhát rövid, erősen homorú. Az orrüreg és orrnyílás igen alacsony s elég széles. Orrsövénye balra görbült... kicsiny szemei, rövid, homorú hátú, széles cimpájú orra volt... Különösen szembetűnő vonása Katona József arcának az orr alatti fogmederrésznek alacsony volta és főleg annak rézsútos előre állása, ami a koponya profil képén igen jól látható. Az arc fogmedri részének ezt az előreállását még jobban fokozták a kiálló nagy, széles

metszőfogak, melyek a valószínűleg kissé húsos ajkat meglehetően előre tolják, s nevetéskor nemcsak a fogak, hanem a foghús is láthatóvá vált... a jól fejlett alacsony, gömbölyű áll meglehetősen előre nyúlott, vagyis ún. tűrt álla volt... életbeli testmagassága 170 cm volt, vagyis a magas termet alsó határán állott... nem volt széles válla és a mellkasa sem fejlettebb a közepesnél... Kissé megnyúlt, karcsú alakja volt.” Bartucz summázása szerint: „Katona arcában nem voltak markáns, férfias vonások ... úgy arcán, mint egész alakján bizonyos nőies lágyság ömlött el... az sem véletlen, hogy agykoponyájának hátsó fele aránytalanul fejlettebb, mint az első, s talán némi kapcsolatba hozható a nagy költőnek túltengő, szenzibilis idegéletével.”⁴ (4. BARTUCZ Lajos: Katona József földi maradványainak exhumálása. Katona Emlékkönyv. Szerk. HAJNÓCZY Iván. Kecskemét, 1930. 56-66. Bartucz vizsgálati eredményeit nem a nála szereplő sorrendben közöljük.)

Bartucz, észrevételei nyomósítására szintén Déryné szavait hívja segítségül, és megállapítja, hogy Katona arcképei közül „a leghitelesebbnek látszik” Rohn kőmetszete, melyet Vahot Imre 1853-ban közölt.⁵ (5. KATONA József. Rohn kőmetszete. Nyomt. Walzel A. F. Pesten. Először megjelent: Magyar Thália. Játékszíni Almanach 1853-ra. Szerkeszti VAHOT Imre. Pesten, 1853. 3. tábla. A Magyar Történelmi Képcsarnok önálló lapot őriz a kőrajzból: KATONA József. Rohn kőmetszete, 14,7 x 9,9 cm. Leltári száma: 2678/1.)

Ugyanez a litográfia később – többek között – megjelent: A magyar irodalom története Bessenyei felléptétől a kiegyezésig. 1772-1867. Szerk.: BEŐTHY Zsolt. Bp. 1895. 332. – WALDAPFEL József: Katona József, Bp. 1942. 1. tábla – Katona Emlékkönyv. Kecskemét, 1930. 1. tábla. NÉMETH Antal: Bánk bán száz éve színpadon. Bp. 1935. 1. kép. A metszettel foglalkozó legfontosabb irodalom: GERSZI Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Bp. 1960. 190.) ( 1. kép) Bartucz nyilatkozott az általa ismert Katona arcképek hitelességéről is az exhumálás elvégzése után.⁶ (6. BARTUCZ Lajos: Mit láttam Katona József felbontott sírjában? Melyik Katona legjobb képe? A Kecskeméti Közlöny Naptára az 1931-ik évre. Szerk.: HORVÁTH Ödön. Kecskemét, (1930.) 54-55. és 80. oldalakon.) Beleszól abba a vitába, mely szerinte „háromnegyed százada folyik Katona külső megjelenéséről”. Elmarasztalja Horváth Dömét, akit Bartucz állítása alapján „saját felfogása szerint készült idealizált képet hozott a költőről forgalomba.”⁷ (7. Először megjelent: KATONA József: Bánk bán. Kiadja HORVÁTH Döme. Kecskemét, 1856.) Bartucz is idézi a Magyar Thália megjegyzését, miszerint Rohn metszete „a Kecskeméten lévő eredeti olajfestmény után” készült.⁸ (8. Magyar Thália. Játékszíni Almanach 1853-ra. Szerkeszti VAHOT Imre Pesten. 1853. Mellékletek.)

Mielőtt az „eredeti” képnek utána néznénk, vizsgáljuk meg közelebbről az első, évszámhoz pontosan köthető Magyar Thália-belit. Rohn metszete Vahot Imre Katonás bemutató írásához készült melléklet, illusztráció.⁹ (9. VAHOT Imre: Katona József – rámául arcképéhöz – Magyar Thália. Játékszíni Almanach 1853-ra. Szerkeszti VAHOT Imre. Pesten, 1853. 285-294.) A Rohn metszette portré mellkép, a test alul majdnem félkörívesre van kerekítve. Az öltözet zárt, a zsinóros, egyenesen fölálló nyakú dolmány fölül begombolva, a nyakat szorosra kötött sál fogja körbe. A dolmány három felső zsinórja begombolva, a három alsó begombolatlan, így lefelé nyitott. A felső kabát alatti nyílásból három gomb villan ki, ezek mellénygombok lehetnek. A bal oldali háromnegyed profilos beállítás miatt a jobb szem kissé hátrább került és kisebb, mint a bal. A szem világos színű, feltehetően kék. Az orrhát határozottan homorú, bajusza ritkás, álla gömbölyű, alatta látszik a toka.

Szemöldökívei keskenyek és széthúzottak, középen egymástól távol helyezkednek el. Haja dús, valószínűleg erősszálú, sűrű és erősen göndörödő. Vállai csapottak, felsőteste vékony, különösen a fej nagysága miatt tűnik annak. Az egész arcon – nyíltsága ellenére – valami rejtőzködés figyelhető meg. Mintha bánat felhőzné, csendes keserűség ül ki rá. Befelé figyelés, önmagába merülés jellemzi inkább, mintsem a kitárulkozás. A zárt nyakú öltözet sötét foltja és a pontozó modorban, érzékenyen megfogalmazott világos arc kontrasztál. Katona későbbi arcképein – ha nem is módosítások nélkül – leginkább ez a bal oldali, háromnegyed profilos, zárt ruhájú mellkép; ikonográfiai típus terjedt el.

Vahot Imre 1856-ban megismétli a Magyar Tháliában közölt portrét, de nem kőnyomatként hozza, hanem fametszetet csináltat belőle.¹⁰ (10. MÜLLER Gyula és VAHOT Imre Egyesült Magyar- és Erdélyországi Nagy Képes Naptára 1857-re. Pesten, 1856. 148.) Ezen eltűnik az 1853-as Rohn-litográfia finom, árnyalatosan kidolgozott jellege. A papír is durvább, több faanyagot tartalmaz. Az 1853-as portréval majdnem pontosan egyező méretű fametszeten a homlok, az arc szem alatti részei és az áll világos foltja kivillan a sötét haj koronázta arcból. A beállítás, a bal oldali háromnegyed profilos nézet és a magas nyakú zárt ruha ugyanazt a típust képviseli, mint Rohn kőnyomata. A fametszeten – a technika természetéből eredően – keményebbek és határozottabbak az arcvonások, mint az érzékenyen megfogalmazott 1853-as kőnyomaton. A fametszetű arc markáns jellege egészen távoli a Bartucz és Rohn segítségével megidézett Katona-arctól, noha a hitelesnek elismert litográfiáról készült. Feltehetően a szükségesnél bővebben adagolt festék is hozzájárult a metszet sötétre sikerült nyomásához. (2. kép.)

De vajon milyen lehetett a Rohn-litográfia előképe, a „Kecskeméten levő eredeti olajfestmény”? Erről talán tévedés nélkül feltehetjük, hogy Katona egykorú képmása volt. Katona írásaiban, fönnmaradt jegyzeteiben nem találunk említést róla. Noha a versei el írt ajánlás egy elkészült portréra éppúgy célozhat, mint az azt helyettesítő írott-önarcképre:

„Száraz képedet a józan elesmeri,

a sculpsit kimarad, mint az ajánlat is;

hisz szűkségtelen a nyalka cikornya, ha

éppen csak keveset nyomna is a becsed:”

(E verseimhez)¹¹

(11. Katona József összes művei, Bp. 1959. II. 7.)

Az Erdélyi Múzeum pályázatán sajnálatosan nem értékelt Bánk bán 1820-ban, 1821-es évszámmal, Katona életében megjelent.¹² (12. Bánk-bán. Dráma 5 szakaszban. Szerzette Katona József. Pesten, Trattner János Tamás’ betűivel ’s költségével. 1821.) A drámaíró arcképe nemcsak sejthető szerénysége miatt nem kerülhetett műve élére, hanem talán azért sem, mert addig ilyen nem is készült róla.¹³ (13. Ugyanezen okból nem adott arcképet munkái első kiadásához Vörösmarty Mihály. FEJŐS Imre: Vörösmarty arca. Irodalomtörténeti Füzetek, 8.Bp. 1956. 22.) Hát mikor készült, mikor készülhetett az eredetinek mondott olajfestmény? És ki csinálta, ki csinálhatta? Hol van ez a kép? Az idős Jókai egy jegyzete nyújt valamelyest eligazítást. „... azon arcképe Katona Józsefnek,melyet életírásai munkája címképéül közölni szoktak, az én kecskeméti diákkoromban készült, egy kedves iskolatársam Muraközy János rajzónja révén,ki festői pályára vágyott, nagy művészi tehetsége volt hozzá: aztán ő is szenátor lett szülővárosában és nem pingált többet. A rajz eredetijét, mely 1842-ben még ott volt a költő családi lakában, valószínűleg egy bennszülött kortárs festette olajba, kit a köznyelv „Szekolai piktor” névvel emlegetett. Azt is jól ismertem: Diogenesi cinikus alak volt: különösen gyűlölte az iskolás fiúkat. Ez az arckép szolgált mintául Katona Józsefnek Züllich készítette ércszobrához is. De az sem lehetetlen, hogy Kiss Bálint volt az okozója az olajfestménynek.”¹⁴ (14. JÓKAI Mór: Katona József Bánk bánja, Szemlélődés. In: KATONA József: Bánk bán. A Pesti Napló kiadása. Bp. 1899. XI. Lábjegyzet.) A rajzolásban és festésben már fiatalon járatos Jókai idős korában emlékezhetett-e pontosan az eredeti mű technikájára? Ugyanis katonát ábrázoló olajfestményt nem ismerünk ilyen nem maradt fönn. Lehet, hogy a Jókai által említett mű elveszett, vagy lappang valahol? Egy kisméretű, miniatúránál alig nagyobb „szürke olajfestmény papíron” szerepelt Ernst Lajos gyűjteményében.¹⁵ (15. VARJÚ Elemér – HÖLLRIGI József: Ernst Lajos magyar történeti gyűjteménye. (Katalógus) Bp. 1932. 130. 52. tétel: Katona József arcképe, szürke olajfestmény papíron, 17 x 12 cm.) A képet a gyűjtő kiállította 1930-ban Kecskeméten a Katona Emlékkiállításon (Városi Múzeum) is, a következő aláírással: „A költő ifjúkori arcképe, ismeretlen festőtől.”¹⁶ (16. 1930. évi Katona-Emléklap. Kecskemét, 1931. 48.) Ez a kép lehetett az eredeti olajfestmény, amit Jókai megjelölt? Nincs adatunk arra, hogy a kép honnan és hogyan került az Ernst-gyűjteménybe, és azt sem sikerült kideríteni hogy a gyűjtemény árverésekor ki vásárolta meg.¹⁷ (17. A M. Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Aukciója az Ernst Múzeum kiállítási helyiségeiben ... a volt Ernst-Múzeum teljes műtárgyai kerülnek eladásra. Árverési Közlöny, XX. évf. (1939. jan. hó) 29. oldalon a 213. tétel: „Ismeretlen festő, XIX. század, Katona József. Olajfestmény, 17 x 11. Kikiáltási ár: 20,- P. /pengő/) Az eredeti képet festhette „Szokolai piktor”, azaz Szokolay Hártó János. Neki Kecskemét városa 1815-ben 200 forintot juttat, hogy festészeti tanulmányokat folytathasson a debreceni kollégiumban.¹⁸  (18. ENTZ Géza-GENTHON István-SZAPPANOS Jenő: Kecskemét. Bp. 1961. 55.) Arról pedig Szokolay maga tudósít, hogy: „... 1819-ben Bécsben ... a’ festés tanulásáért ott’ üdőmet töltöttem.”¹⁹ (19. SZOKOLAY HÁRTÓ János: Szabadalmas Kecskemét városának történeti ismertetése azaz: Régibb kori és jelen állapotjának lehető hív előadása. Kecskemét, 1846. 15.) Munkái közül bizonyosan csak két városképet ismerünk – 1815- és 1929-ből -, melyeket metszéshez rajzolt elő Karacs Ferencnek.²⁰  (20. „Kecskemét várossa nap keletről 1814. 20-ik Oct. Szokolai Hártó János rajz, Karács metsz. Pesten.” rézmetszet, papír; A városkép a csizmadia céh szabaduló levelének a felső részén található. A Magyar Történelmi Képcsarnok egy példányban őrzi ezt a rézmetszetet (41,6 x 54, 9 cm). Leltári száma: 56.297. A Kecskeméti Katona József Múzeum tulajdonában található a rézmetszet dúca, melyről 1978-ban készült új lenyomat 5 példányban. – a SZOKOLAY HÁRTÓ János és KARÁCS Ferenc: Kecskemét látképe, a molnár céh mesterlevelén, rézmetszet, papír, 41,6 x 54,9 cm. jelezve balra lent: Szokolay Hártó János rajz. Jelezve jobbra lent: Szokolay Hártó János rajz. Jelezve jobbra lent: Karacs metsz. Pesten 1929. Katona József Múzeum, Kecskemét.) Az ügyetlen rajzú elsőhöz képest a második érettebb, tisztábban és világosabban fogalmazott. Szokolay a rajzolás mellett foglalkozott bútortervezéssel, az 1831. évi kolera idején pedig gyógyított.²¹ (21. SZOKOLAI HÁRTÓ János i. m. 131.) Megírta szülővárosa, Kecskemét történetét, melynek bevezetőjében nem mulasztja el megemlíteni, hogy az ő várostörténeti jegyzeteit Katona József is használta²² (22. „Illyen formán áll a’ dolog legkülönösebben Kecskemét’ nevére, ezen névnek származási-okaira, nem különben a’ Parriscum nevezetre nézve, melly ez utóbbi nevezet mellett tőlem is költsönzött, ’s nálam meglevő jegyzetek’ nyomain Katona József jeles és hólta után (mint rendesen szokás) illő méltánylással koszorúztatni kívánt hazánkfia, Kecskemét városa’ históriáját megkezdő de be nem végezhetett iratán által, mind végig vitatkozik...” SZOKOLAI HÁRTÓ János i. m. VI-VII.) a saját Kecskemét történetének megírásához²³ (23. Katona József félbemaradt Kecskemét történetének kiadását édesapja vitte véghez, már az író halála után. Szabadalmas Kecskemét alsó Magyar Ország első mező várossa történetei. Hiteles levelekből öszveszedte néhai Katona József, szabadalmas Kecskemét várossa fő fiskálissa. Pesten, 1834. Trattner Károlyi nyomtatása. – Szokolay csak 1846-ban tudta kiadni könyvét Kecskemét város segítségével, de a későbbi megjelenése nem jelenti azt, hogy Katona ne ismerhette volna a sokáig kéziratban levő Szokolay-művet.) Szokolay Hártó és Katona tehát ismerték egymást. Katona életének utolsó, Kecskeméten töltött évtizedében 1820-30 között – és nem ifjúkorában készíthetett róla portrét Szokolay. Bár tőle azonosítható olajfestmény egyáltalán nem maradt ránk.

A Jókai által szintén említett Kiss Bálint ugyancsak lehetett szerzője az olajfestménynek. Katona és Kiss Bálint személyes kapcsolatáról nincs ugyan tudomásunk, de Kecskeméten diákoskodott, és többször megfordulhatott itt a 20-as években is, hiszen szinte vándorfestőként járt Szentes és Debrecen, Pest és Bécs között; megbízásai teljesítése és tanulás végett.²⁴ (24. ZÁDOR Anna: Kiss Bálint 1802-1868. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1952. Bp. 1953. Monografikus tanulmányában Zádor Anna említi, hogy Kiss Bálint iskoláit szülővárosában, Szentesen és Kecskeméten végezte. A szerző arra is fölhívja a figyelmet, hogy Kiss Bálint korai munkássága újadatokkal, összefüggésekkel és művekkel bővülhet még.)

Jókai állításait vizsgálva addig jutottunk el, hogy Szokolay Hártó és Kiss Bálint egyaránt lehetett az eredeti olajfestmény „okozója”. Jókai szerint erről készült Muraközy „rajzónja révén” az a Katona-arckép, melyet „munkája címképéül közölni szoktak”. Vajon melyik Katona portréra gondol Jókai? Valószínűleg a Horváth Döme által 1856 és 1860-ban, a két kecskeméti Bánk bán kiadásban közzétett arcképre, mely a későbbiekben is legfőbb mintája lett. Muraközy 1842-44 között másolhatott²⁵ (25. Muraközy János Emlékkiállítása. Katona József Múzeum, Kecskemét, Magyar Nemzeti Galéria, Bp. (katalógus). A kiállítást rendezte és a bevezetőt írta: TELEPY Katalin. Szerk.: H. TÓTH Elvira. Kecskemét, 1971.), mivel akkor járt együtt Jókaival a kecskeméti Jogakadémiára. Nemcsak barátja volt a később híres írónak, hanem tanítványa is, hiszen Jókai vezette be őt a rajzolás és a festés mesterségébe.²⁶ (26. Jókai képzőművészeti tevékenységéről monografikus tanulmányt írt VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Jókai képzőművészeti munkássága. A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve. Bp. 1962. 61-63.) De az erősen kétségbe vonható, hogy a Horváth Döme-kiadások portréja a rajzolásba és festésbe alig belekóstoló fiatal Muraközytől származna.²⁷ (27. Anélkül, hogy ellenőrizte volna Jókai állítását, Lyka Károly azt írja, hogy „... a rajz, amelyet a még jogász Muraközy Katona Józsefről készített, a legjobb a Bánk bán költőjének mindenképmása közt.” LYKA Károly: Magyar művészet 1800-1850. A táblabíró-világ művészete. II. átd. és bőv. kiadás. Bp. é.n. 317.) Az arckép fejlett rajztudásról árulkodik, ami Muraközynek a 40-es évek elején még nem lehetett sajátja. Előfordulhat az is hogy Jókai tévedett, hiszen több mint 50 év távolából idézte föl Katona arcképével kapcsolatos emlékeit. Ha Jókai emlékezete pontatlan, akkor nemcsak abban tévedhetett, hogy Muraközy kezétől származtatta a legelterjedtebb Katona-arcképet, hanem abban is, hogy az eredeti kép milyen technikával készült.

Olajfestménynek – az Ernst Lajosét kivéve – nem tudtunk a nyomára bukkanni, van viszont egy pasztellkép, amiről a hagyomány azt tartja, hogy Katonát ábrázolja (3. kép). A beállítás ugyanaz, mint Rohn metszetén: bal oldali, háromnegyed profilos, de egy asztal mögött ülve ábrázolja. A képen a magas nyakú, zárt öltözet fölött a bal vállat egy prémgalléros, zsinóros ment takarja, melynek összekötő zsinórjába kapcsolódik a bal kéz mutatóujja. Előtte, az asztal sarkán, a többszöri törlés és átrajzolás miatt nehezen kivehető, magas, füles kosárka. Talán szőlő van benne, legalábbis zöld színű, kerek szemek látszanak a szájánál. A kosár mellett egy nem egészen szabályos gömb formájú tárgy van, közepén kör alakú benyomódással. Az alak csapott vállai vékony felsőtestről árulkodnak. Az arc feltűnően széles, a fej a testhez képest nagynak mondható. Bal halántékán a haj egyenesen előre fésült. A bajusz közepes sűrűségű, végein fölfelé pödörve. A szemek, a szemöldökívek és az orr állása és formája egyezik Bartucz leírásával és ezáltal a Rohn-metszettel.

A pasztellkép a múlt század végén bukkant föl, és beleltározták a Városi Múzeum gyűjteményébe 1902-ben.²⁸ (28. A Városi Múzeum, Kecskemét régi képzőművészeti leltárkönyvének bejegyzése szerint: „Ismeretlentől: Katona József arcképe. (Lásd: Bánk bán. A Pesti Napló kiadása. Budapest, 1899. XI. 1. jegyzet), Fekete fa rámában. Levéltárból.” Képzőművészeti munkák leltára III. Olajfestmények, aquarellek, stb. 2.) Sajnos, azt nem jegyezték föl róla, hogy honnét származik. Erre vonatkozóan az egyik helyi újság így tudósít: „... van Katona Józsefnek egy krétarajz arcképe. Egy szekrény tetején ott volt az Anyakönyvi Hivatalban. Lepte a por, mert értéktelennek tartották.”²⁹ (29. Kecskeméti Friss Újság 1900. nov. 22.) A képet nevezik „egykorú színes krétarajz”-nak³⁰ (30. 1930. évi Katona-Emléklap. Kecskemét, 1931. 54.), „régi festmény”-nek³¹ (31. Katona József képei. Jegyzetlap a Katona József Megyei Könyvtár Katona gyűjteményében. Jelzés nélkül.), Hajnóczy Iván pedig így ír róla: „... a költő állítólagos egykorú mellképe: de ezen semmiféle felirat nincs, s a fej későbbi és más technikájú rajz, mint a derék, úgy hogy hitelesnek nem vehető.³² (32. HAJNCZY Iván: Katona-emlékek Kecskeméten. Katona Emlékkönyv, Kecskemét, 1930. 5.) A fejen valóban erősen látszanak az előrajzolás nyomai – különösen a szemek, az orr, az ajkak és a bajusz esetében, de ezzel még nem bizonyítható, hogy a testnél később készült. Hiszen nem más technikáról van szó, hanem csak arról hogy kevesebb pasztell került az arcra, mint a test többi részére.

És a fej rajzosabb, vonalasabb megoldású. Így kevésbé festői, mint a többi rész. A kevésbé gyakorlott rajzoló bizonyára a pasztellt is fogyatékosan kezelte. Nem hordott föl belőle eleget az arcra, de ezzel nemcsak mesterségbeli hiányosságairól árulkodik, hanem azt is eléri, hogy az arc bizonytalan rajzú, nem vonzó, nem szép.