Gyomai Imre: Elie Richard

Elie Richard délről jött. Montauban környékéről, Caortból. Messziről, népek sokat megjárt országútjáról, ahol a rómaiak, gallok, szaracénok északra húzódtukban néha-néha megpihentek. Azután kultúrák támadtak, vagy pedig felperzselt telepek kormos üszkei, elrabolt asszonyok, megbecstelenített szüzek sirámai jelezték a vendégségbe jártak furcsa dáridóit. Majd megkötötte őket a föld. Megálltak. Múlni nem tudó tavaszi napok melegében csontos öklükből magot szórtak, földmívelők lettek. És egyszer a magvető ember kemény vonású szájából kibuggyan a dal. A déli mezők bársonyáról lesöprő dalok szálltak. Messze szállak. Hímporosak voltak. Ezer és ezer virágnak illatát, ismeretlen madarak lekottázhatatlan trilláit, hajnalok finom percenését, színeket, ízeket, szíveket meggyújtó melegségeket hordtak magukban.

Cézasse palettájára innen kölcsönözte a színeket.

Sokan indultak innen. A Keletről jövő arabeszt, amely a gótika jóleső hidegségé hozta, ezen a nyitott kapun indult meghódító útjára.

És akik innen indultak, költők-írók, festők, szobrászok, muzsikusok, különös útravalóval érkeznek. Írásaikban, képeikben, szobraikban kitapogathatatlan források örök életnedvei buzognak fel.

*

Kádár Imre: Csacsiból szamár lesz

1.

Sándornak, a juhásznak, volt öt kimustrált juha. Három vásárra is elment a rusnyákkal, hasztalan. Hát ahogy éppen a hídalmási hetipiacról jövet bosszúsan hajtotta őket maga előtt, szembe találkozott a szentmarjai fuvarossal, akit Juon de lemn, azaz fából való Juon néven ismer az Almás völgye. Mert olyan az arca éppen, mintha fából faragták volna. Juon egy szamár meg egy csacsi társaságában bandukolt az úton. Egykettőre kiderült, hogy társak a bajban. A fuvaros is megjárt már egynéhány vásárt a kivénült szamárral meg a kicsi csacsival, de nem akadt vevőre. Zilah vagy Torda, ahol nagy ipar a szamarad fuvarozás, igen messze van, a mi vidékünkön pedig kinek kellene szamár? A szentmihályi fazekas tart csak szamárfogatot, meg egy-két részeges fuvaros azokban az apróbb falvakban, amelyek oldalt esnek a drumul cel fácut-tól, a csinált úttól, ahogyan falunkban az országutat nevezik.

Juon egyébként nem buta ember, ha nem is olyan bölcs, mint apja, az öreg Onuka. Onuka ugyanis, mióta csak eszét tudja, pipázva ül vityillója előtt és szemléli a világot. dolgozni pedig nem dolgozik semmit. Málé azért mindig kerül valahonnét, sőt pálinka is. Más igénye pedig Onukának sohasem volt. Miért is erőltetné magát? Nemde az Úr imája is csak éppen mára kéri a mindennapi kenyeret, a holnap gondját pedig egyenesen a holnapra hárítja az írás. Fia, Juon már igényesebb valamivel. Ezért fuvaros. Három szamárral bonyolítja le a faluközi teherforgalmat. De a szamarakkal igazán nincs semmi baj, táplálékukat megkeresik maguk az út szélén, amíg gazdájuk a sűrű kocsmákban stációzik. Télen is beérik a kukorica kórójával, amit meg nem enne a ló, inkább éhen halna. Nem, rezsije igazán nincs a fából való Juonnak. Azt se tudja, mit csináljon a nagy jövedelmével. Társadalmi helyzete is kielégítő. Itt nem csúfolja senki a szamarai miatt, Antikrisztusnak sem nézik, mint a Tamási Áronka szamaras székelyét. A mi völgyünkben szelídek, jólelkűek az emberek, mindenféle szamarat jól tűrnek.