2012. máj. 22.

Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon



(...)
Petőfi és családja váci tartózkodásáról publikált irodalom korábban – kisebb emlékezésektől eltekintve – csupán Tragor Ignáctól jelent meg.1 Az elmúlt évtizedben két előadásban foglalkozott vele Mezősi Károly irodalomtörténész.2 Előtte az irodalomtörténet művelői részéről nagyobb érdeklődés nem mutatkozott Petőfi váci tartózkodásának feltárására, mivel költői pályafutása különösebben nem kapcsolódik a városhoz. Egyetlen versét keltezte Vácon, az Anyám tyúkjá-t, mely a családi költészet egyik gyöngyszeme. Áttételesen azonban több műve is összefügg e várossal, hol nemcsak ő fordult meg többször, hanem itt éltek szülei egy esztendőnél tovább. Vác büszkén őrzi itt-tartózkodásuk emlékét. Közel 130 év után magyarázatot kívánunk adni Vácra költözésük okáról, valamint Petőfinek a várossal kapcsolatos megjegyzéseiről, melyeket eddig az arra magyarázatot adók félreértettek. Minden lényeges kérdésre kitértünk, mely a költő és családja Váchoz fűződő kapcsolatára vonatkozik.

„Nagyszálnak borszülő hegye sok jó napot szerzett nekem”

Hazánkban kemény hideg tél után a Duna jégzajlása borzalmas pusztítást idézett elő 1838 tavaszán. Pesttől délre feltorlódott jégtáblák árvizet okoztak. Ezrével dőlnek össze családi otthonok, pusztulnak el vagyonok. Szabadszálláson Petrovits István mészáros ugyanerre a sorsra jut. Egyéb bajai is sokasodnak, kölcsönadott pénzét nem kapja vissza. Eddig gyermekei taníttatására minden anyagi rendelkezésére állt. Most a legcsekélyebb kiadások is terhet jelentenek számára. Sándor fia Aszód után Selmecre megy továbbtanulni. Az első hónapban még szorgalmasan nekifekszik a munkának. Október közepén kéthetes szüreti vakációra Pencre érkezik, ahol nagynénje házvezetőnő Kosztolányi Imre nyugalmazott táblabírónál.

Váctól 14 km-re fekszik Penc, akkor boráról külföldön is híres falu. Petőfi már három esztendeje tartózkodott itt, ugyancsak két hetet, karácsonyi vakációban. Vácon akkor fordulhatott meg először, Aszódon tanuló penci osztálytársaival. Most újabb két hét alatt ismét lehetett rá módja, hogy belátogasson a közeli városba.3

Hat esztendővel a penci látogatás után megírja Sovány ősz c. költeményét, mely ezekre a kellemes napokra utal. Budáról csak a Naszály hegyet láthatta, mely madártávlatban emelkedik a penci híres bortermő Menyecskehegy fölé. A költői szabadsággal élve azért szól a Naszály bortermő hegyéről:

Búsan Budára ballagok
Megállok a vár tetején;
Nagyszálnak borszülő hegye
Távolból kékellik felém
Nagyszálnak borszülő hegye
Sok jó napot szerzett nekem;
Hanem mihaszna? hogyha most
A száraz kortyokat nyelem.

A kételkedők megnyugtatására megjegyezzük, hogy a Naszály alatt voltak ugyan váciaknak szőleik, azonban Petőfinek ezekhez fűződő kapcsolatáról nem tudunk.

A vakáció letelte után visszatér Selmecre. Fokozódó anyagi nehézségeit mindjobban érezve a tanulást elhanyagolja, s több ismert ok közrejátszása nyomán félévi bizonyítványába elégtelen osztályzat is kerül. Az iskola tudatja atyjával lesújtó tanulmányi eredményét, amiért az megtagadja további támogatását. Az ifjú válaszút előtt áll. Végképp szakítani akar az iskolával. Eladogatja tanszereit, kisebb ingóságait, s mielőtt elbúcsúzna barátaitól, tréfás ötlettel felkeresi az ottani plébánost, tudva róla, hogy a más vallásúak áttérítésén szívesen fáradozik. Tőle egy, majd két húszast kap, elhitetve vele, hogy át akar térni a katolikus vallásra s Vácra igyekszik a püspökhöz. A kapott pénzt elköltve barátaival áldomást tart.4

Egy februári hajnalon elindul gyalogosan Selmecről s valóban Vácnak tart, természetesen elkerüli a püspöki palotát, de Pencet is, nehogy szülei tudomására jusson Selmecről távozása. Pesten beáll a Nemzeti Színházhoz statisztának.

Mezősi Károly: Petőfi anyja

Orlay Petrich Soma: Petőfi a szüleinél


„... a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!”
Egy estém otthon

1848 elején első családi otthonába a költő maga mellé vette idős szüleit, megosztotta velük pesti lakását. Ez időben Jókai is a Petőfi család környezetében élt, abban a Dohány utcai lakásban, amelynek egyik szobájába a költő szülei Vácról beköltöztek. Jókai emlékezése szerint Petőfi itt egyszer azt mondta neki: „Majd meglátod, hogy most fogom megírni a legszebb szerelmes verseimet: egy egész kötet költeményt – az anyámhoz.” E terve megvalósításához hozzá is kezdett, de a forradalmi időszakban nem teljesíthette.2  

Ha az életrajzírás Jókai visszaemlékezéseit Petőfivel kapcsolatban nem is tekinti mindenkor megbízható forrásnak, ebben az esetben hihető, hogy a költő előtte valóban tett ilyen kijelentést, tervezte egy édesanyjáról szóló versciklus megírását. Petőfi művei között és a világirodalomban páratlan lett volna ez az alkotás, ismerve a „legszeretőbb anya” és a „legszeretettebb anya” iránt műveiben elszórtan is kifejezett rajongó szeretetét. E tervezett lírai kötet epikus részletei talán még életrajzi vonatkozásban is közelebb hozták volna annak a sokat szenvedett, mindig a családjának élő anyának az alakját, egyéniségét, küzdelmeit, akiről a családtörténeti források csak ritkán emlékeznek meg, keveset mondanak.

A költő édesanyja e meg nem írt kötet nélkül is kiemelkedő szereplője Petőfi költészetének. Az ifjúkori alkotásoktól kezdve egész pályafutása közben számos nagy versében szólt hozzá, emlékezett róla.

Az „ősi ház” elhagyására visszaemlékezve írta a Hazámban c. költeményében:

S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.

Petőfi költészetében eleinte a szülők, az apa és az anya egyénisége, jelleme fiukkal való viszonyában ellentétes megvilágításba került. A csődbe jutott apa volt a kitagadó, amiért a 16 éves fiú már kiművelt értelemmel a színészet és a költészet felé vonzódott; nem akart otthon maradni mészárosnak, szakított a szülői házzal; az anya volt a marasztaló, aki „reszkető karával” és „esdeklő szavával” vissza akarta őt tartani. A hazájától távol bujdosó ifjú fülébe a Duna tájáról „egy kemény atya átkai” zúgtak (Honvágy), míg másrészt a kiskun puszták szellője anyja áldó szavait röpítette szét. A szigorú apa tékozlónak vélt fiát agyonlövéssel fenyegette, az anya pedig

Ráborult fejjel az ágy szélére, s ottan
Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.
(Fölszedtem sátorfám...)

Még a Vízen c. kedélyes hangú dunavecsei versben is ez az ellentét tükröződik: az apa csak szidta volna a csónakba szálló fiát, amiért a ruháját szaggatja, az anya a csónak felborulása miatt fia életéért aggódna.

A sokat szenvedett szülők és a koldusbotot hat évig hordozó fiuk között Petőfi célhoz érkezése, költői sikerei teremtették meg végül is a teljes összhangot. Az Egy estém otthon, a  Szülőimhez, az  István öcsémhez c. költeményekben eltűnt a különbségtétel, kiegyensúlyozottá vált a költő szeretete mindkét szülőjével szemben. Petőfi is belátta, hogy szülei szenvedésének, apja vélt „jégszívének”, keménységének előidézője részben ő maga volt. A jó öreg kocsmáros c. versében már kifejezetten az atyja felé fordult szeretetével. A sorscsapás, baj, szerencsétlenség szétszakította, fiuk dicsősége meleg szeretetben egyesítette a család tagjait. Végül már a szülők és a költő öccse is felvették, használták Sándor megálmodott „dicső nevét”, a Petőfi nevet.2 A költő pedig nagy rajongással írta a pesti nemzetőrökkel hadba szállt „vén zászlótartó” apjáról:

Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.

Petőfi halhatatlan költészetében a szüleinek is maradandó emléket emelt. Ha nem készült is el 1848-ban tervezett verseskötete, különösen édesanyjához fűződő szeretetét egész sorozat versben juttatta kifejezésre.

Szibériai népköltészet: Hakasz dal


Aranyos hegyorom csúcsára
aranyat helyezek, nőjjön hát!
Hatvanszor tízezer dalt tudok,
határnyi sokaság hallja hát!

Ezüstös hegyorom csúcsára
ezüstöt helyezek, nőjjön hát!
tó-tiszta dalokat dalolok,
tömérdek sokaság hallja hát!

(Ford.: Bede Anna)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 643. old. XVII. évf. 5. sz. 1972/5.)

Szibériai népköltészet: Tuva dal


Sárga puszta ékessége
sárga szirom fényessége.
Sápadt mátkám ékessége
sárga selyem fényessége.

Hátaslovam fürgesége
hat virágszál büszkesége.
Hadban ifjak fürgesége
hat nyílvessző büszkesége.

(Ford.: Bede Anna)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 643. old. XVII. évf. 5. sz. 1972/5.)

Szibériai népköltészet: Tunguz dal


Homlokszalagként köréd fonódom
Fülbevalódként orcáid érintem
Melldíszedként melengetlek
Kötényedként kötözlek
Kebleidet övként ölelem
Ágyékkötőd helyett takarózzál velem!

(Ford.: Bede Anna)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 643. old. XVII. évf. 5. sz. 1972/5.)

Szibériai népköltészet: Tölösz esővarázsló ének


Kajrakan! Kajrakan!
Alasz! Alasz! Alasz!
Tenyérnyi rést adj!
Tűfoknyi rést adj!
Sámánok sarja vagyok én!
Cirbolyafa gyökere!
Abu Tobi kiáltott!
Onosztoi kuldarak kiáltott!
Föld köldöke égen legyesn!
Ég köldöke földön legyen!
Pastigas ősöm, idézlek!
Ég nyílásait nyissad meg!
Tenyérnyi rést adj!
Tűfoknyi rést adj!
Hegyek hátából törj át!
Abakán forrásától törj át!
Kajrakan! Kajrakan!
Alasz! Alasz! Alasz!

(Ford.: Bede Anna)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 643. old. XVII. évf. 5. sz. 1972/5.)

Szibériai népköltészet: Tölösz bőségáldás


Halomnyi kincset gyűjts!
Határnyi barmot tarts!
Sziklára házat húzz!
Síkságon nyájat tarts!
Köntösöd előtt fiad járjon!
Köntösöd mögött, barmod járjon!
A ragyogó süveges,
aranyos tegzes, puzdrás
hegyes-éles fogazatú
kegyes növény-anya Oimon
fagyokat feloldjon!
éretlent érleljen!
hájas húst gyarapítson!
hajzatot gyarapítson!
Nénédnél nagyobb légy!
Bátyádnál bölcsebb légy!
Tele mező marhád legyen!
Tele edény húsod legyen!

(Ford.: Bede Anna)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 643. old. XVII. évf. 5. sz. 1972/5.)