Hervay Gizella: Elnehezülve

 

Engem a szerencse elkerült,
sorsot sohase választhattam,
börtönbe se menekülhettem,
őseimet se vállalhattam.

Úgy viszem sorsom, hogy nem akartam.
Három dombbal, napraforgóval,
szál szerelemmel maradtam,
nincs már madaram a magasban.

Madaram hallgat, földet eszik,
elnehezül, szárnyát leejti.
Mellé ülök. Tollas szívét
változhatatlan sorsomba rejti.