Ha készülünk a végső harczra,
Isten kegyelme jól akarta,
Hogy szerettink ha körül állnak,
Nem állnak ellen a könyárnak.
Igy rá borúl a önyek fátyla
A rémitő, a zord látványra,
Mint hagyja el burkát a lélek,
A végtusa miként ér véget.
Jaj! Jaj! A kik még a halálnak
Ágyánál is köny nélkül állnak!
Mert egész éltükön keresztül
E titkos borzadály átrezdül.
De nem oly szörnyű a halál sem,
Ugy nem rettegnők iszonyát sem,
Mintha szemünk végig nézhetné,
Két szív mint válik, szakad ketté.
Ford.: Hegedűs István
Forrás: Élet és Irodalom 2. évf. 1885.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. nov. 19.
Lenau, Nicolaus (1802-1850): Elválás és halál
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)