2026. nov. 19.

Burns, Robert (1759-1796) verseiből

 

OH KEDVES, DRÁGA...(„O lovely Polly!”)

Oh kedves, drága Póla,
Oh bájos, édes Póla,
A májusnak nincs oly virága,
Mely félig ily szép volna!
Virág kinyit, hull, elvirit,
Nincs aki tenne róla,
De ifju bájt, mely szálla rád,
Örökre birsz te, Póla!

Oh lenne hív a férfi szív,
Melyhez szerelme vonja,
Övé a menny még idelenn
Ha átkarolja Póla;
Oh kedves, drága Póla,
Oh bájos, édes Póla,
A májusnak nincs oly virága,
Mely végi ily szép volna.

HA MÁR KÖZEL… („My ain kind dearie, o!”)

Ha már közel estére jut
Az alkony csillaga,
S a feltúrt földről a barom
Fáradtan tér haza,
A forrásnál, hol a nyírek
Harmatgyöngyöktől fénylenek,
A dombon várok rád, szívem,
Majd oda térj te meg.

E zordon völgyben bolyongtam itt
Egykor vad éj felén,
S nem volt szivemben félelem,
Hisz hozzád mentem én,
s habár oly bősz éj dúlt körül,
S maró kín tépte lelkemet,
A dombon vártam rád, szívem,
S oda tértél te meg.

Hajnallal indul a vadász,
Ha gyors zergére les,
A völgy vizénél a halász
Jó helyt déltájt keres,
Az alkony perczit add nekem,
S lelkem gyönyörtől megremeg, -
A dombon várok rád, szívem,
Majd oda térj te meg!

MILY KŐSZIVŰ… („How cruel are the parents…!”)

Mi kőszivü az oly szülő,
Ki pénzt, vagyont imád,
Egy dús botorhoz dobja mind
Kényére a leányt;
Daczol szegény boldogtalan,
Örök harcz élete,
S a rab leányból végre lesz
Egy gyülölt férj neje.

Az ádáz sólymot félve, így
Fut a szegény galamb,
Fesziti szárnyait s remeg,
Vész küldi fönn s alant,
Majd látva, hogy mentsége nincs,
Kinjába mit mivel:
A vad solymárhoz menekül,
S lábánál vérzik el!

Ford.: Kacziány Géza

Forrás: Koszoru – A Petőfi-Társaság Heti Közlönye. Szerkeszti Ábrányi Emil. 7. évf. 1. kötet, 3. szám,1885.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése