Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2013. febr. 2.
EUGENE O’NEILL (1888-1953): Utazás az éjszakába (drámaismertetés)
Aligha akad olyan magyar színházkedvelő, akinek
ne csengene ismerősen az amerikai drámaíró neve. Mintegy húsz színművét
fordították le magyarra és játszottak 1928-tól kezdve napjainkig magyar
színházakban.
O’Neill bevándorolt ír katolikus családban
született New Yorkban. A nyugtalan fiú egyetemi tanulmányait nem fejezte be,
megnősült, elvált, aztán nekivágott a világnak, de hosszú ideig sehol sem
tudott megállapodni. Volt matróz, aranyásó, apja vándor társulatában színész,
újságíró. Tüdőbaja egy féléves megálljra kényszerítette, szanatóriumba kerül,t
majd G. P. Baker, a Yale Egyetem professzora, a család barátja meghívta
drámaelőadásaira, itt ismerkedett meg a drámaírás elméletével és egy sor neves
drámaíróval. Maga is kísérletezni kezdett: 1913 és 1919 között megírta első
egyfelvonásosait, majd 1920-ban első
nagy drámáját, a Túl a határon-t,
amely egy csapásra ismertté tette a nevét, sőt kiérdemelte az első
Pulitzer-díjat is. Kirobbanóbb kezdést nem is kívánhatott volna magának. Végre
íróként nyomoroghatott. Mert az anyagi gondok elkísérték egy életen át. Majd
minden évben újabb és újabb drámák kerültek ki a tolla alól, amelyek kezdetben
a naturalizmus stílusjegyeit hordozták magukon. A kritikusok nem mindig fogadták
egyöntetű tetszéssel a darabjait, amikor aztán a harmincas évek elején
bemutatott Amerikai Elektrá-ja a
modern amerikai színház legkiválóbb mesterévé avatta. D. Nichols nagysikerű
filmet is forgatott a színműből. 1936-ban megkapta a Nobel-díjat. Ezután
mintegy tízesztendős szünet következett, s leghamarabb 1946-ban jelentkezett a színpadon az Eljő a jeges című darabjával.
Előrehaladott Parkinson-kórja is akadályozta az
írásban. Élete utolsó évtizedében írt drámáiban formai egyszerűségre
törekedett, valamennyit átszőtték az életrajzi ihletésű epizódok. Ezeket a
darabjait javarészt már csak az író halála után mutatták be színpadán.
O’Neillben azt a drámaírót tisztelték, aki
megteremtette az európaival egyenrangú amerikai színházat. Művei két stílusirányzathoz
sorolhatók: kezdeti írói korszakában a naturalizmus-realizmus, majd az
expresszionizmus hatása figyelhető meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)