Aligha akad olyan magyar színházkedvelő, akinek
ne csengene ismerősen az amerikai drámaíró neve. Mintegy húsz színművét
fordították le magyarra és játszottak 1928-tól kezdve napjainkig magyar
színházakban.
O’Neill bevándorolt ír katolikus családban
született New Yorkban. A nyugtalan fiú egyetemi tanulmányait nem fejezte be,
megnősült, elvált, aztán nekivágott a világnak, de hosszú ideig sehol sem
tudott megállapodni. Volt matróz, aranyásó, apja vándor társulatában színész,
újságíró. Tüdőbaja egy féléves megálljra kényszerítette, szanatóriumba kerül,t
majd G. P. Baker, a Yale Egyetem professzora, a család barátja meghívta
drámaelőadásaira, itt ismerkedett meg a drámaírás elméletével és egy sor neves
drámaíróval. Maga is kísérletezni kezdett: 1913 és 1919 között megírta első
egyfelvonásosait, majd 1920-ban első
nagy drámáját, a Túl a határon-t,
amely egy csapásra ismertté tette a nevét, sőt kiérdemelte az első
Pulitzer-díjat is. Kirobbanóbb kezdést nem is kívánhatott volna magának. Végre
íróként nyomoroghatott. Mert az anyagi gondok elkísérték egy életen át. Majd
minden évben újabb és újabb drámák kerültek ki a tolla alól, amelyek kezdetben
a naturalizmus stílusjegyeit hordozták magukon. A kritikusok nem mindig fogadták
egyöntetű tetszéssel a darabjait, amikor aztán a harmincas évek elején
bemutatott Amerikai Elektrá-ja a
modern amerikai színház legkiválóbb mesterévé avatta. D. Nichols nagysikerű
filmet is forgatott a színműből. 1936-ban megkapta a Nobel-díjat. Ezután
mintegy tízesztendős szünet következett, s leghamarabb 1946-ban jelentkezett a színpadon az Eljő a jeges című darabjával.
Előrehaladott Parkinson-kórja is akadályozta az
írásban. Élete utolsó évtizedében írt drámáiban formai egyszerűségre
törekedett, valamennyit átszőtték az életrajzi ihletésű epizódok. Ezeket a
darabjait javarészt már csak az író halála után mutatták be színpadán.
O’Neillben azt a drámaírót tisztelték, aki
megteremtette az európaival egyenrangú amerikai színházat. Művei két stílusirányzathoz
sorolhatók: kezdeti írói korszakában a naturalizmus-realizmus, majd az
expresszionizmus hatása figyelhető meg.
Nem egy drámájának központi témája a társadalom
korlátaiba ütköző, önmagát kereső, önpusztító egyén lelki válsága (Jones császár; Szőrös majom). A
Nietzsche, Freud és Jung elméleteinek a hatása alá került írót egyre jobban
izgatja hőseinek mélylélektani megformálása, a személyiség egyéni és közösségi
énjének a szembeállítása (Különös
közjáték).
Az Amerikai
Elektrá-ban a klasszikus végzetdráma modern változatát teremti meg. Hőseit
itt is igyekszik lélektanilag és társadalmilag tökéletesen megrajzolni. A dráma
középpontjában a szigorú, hagyományos erkölcsi normákat követő Ezra Mannon és
az élet örömeire vágyó feleségének a konfliktusa áll. Valójában a régi és az
új, a hagyományos és a modern társadalmi törvények ütközéséről, az erkölcs
fogalmának változásáról van szó. Mannonék a hazug tradíciók rabjaként élnek,
ezért örökre elvesztik a boldog élet reményét. E társadalmi-etikai ellentétből az
író azt a következtetést vonja le, hogy a modern ember soha nem érheti el az
áhított boldogságot.
Műveiben egyre átütőbben jelenik meg a
reménytelenség érzésének, a társadalmi fenyegetettségnek, az űzöttségnek az
ábrázolása. Saját életének kudarcait, a zaklatott családi otthon negatív
élményeit írja meg az Utazás az
éjszakába című drámájában. Felesége többször is öngyilkosságot kísérelt
meg, legidősebb fia New Yorkban kallódott, morfinista lett és meghalt. Az író
maga sem tud szabadulni az űzöttség gyötrő érzésétől, eldugott falvakban és
rideg bérházakban próbált elbújni a nyilvánosság előtt.
Az 1940-41-ben született drámát csak az író
halála után mutatták be Amerikában. A magyar olvasók Vas István műfordításában
1960-ban ismerhették meg a színművet, majd 1963-ban
Hosszú út az éjszakába címmel
mutatta be a Nemzeti Színház.
1961-ben S. Lumet filmet forgatott belőle. Hősei a teljes reménytelenség
megtestesítői, szeretet és gyűlölet rabjai, lelki roncsok, akik nem tudnak
megfelelni sem a társadalom, sem a hagyományos családeszmény elvárásainak.
Nyomorúságuk már-már megejtő, s a nézőben viszolygás helyett sajnálkozó
együttérzést vált ki.
*
UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA
Szereplők: JAMES TYRON; MARY, a
felesége; JAMIE, a nagyobbik fiuk; EDMUND, a kisebbik fiuk; CATHLEEN,
konyhalány
I.
FELVONÁS
Helyszíne a Tyron család villájának a nappalija.
Egy augusztusi reggelen, 1912-ben a család befejezte a reggelit. A szülők, Mary
és James Tyron belép a nappaliba. A két fiú hangja áthallatszik az ebédlőből.
Mary aggódik Edmund miatt, mert az utóbbi időben rosszul néz ki, és szörnyű
köhögés gyötri. Az anya azzal áltatja magát, hogy Edmund csak náthás, s a
család tagjai elnézően nem is próbálják megingatni ebben a hitében. Pedig
mindenki jól tudja, hogy a fiú tüdőbajos, akárcsak anyai nagyapja, akit ez a
szörnyű vész vitt el.
Amikor Mary arról panaszkodik, hogy az éjjel nem
tudott aludni a hajók ködkürtje miatt, James nyugtalanul fürkészi a feleségét,
s rosszat sejt. Csak nem kapta el Maryt újra a régi szenvedélye? Pedig hosszú
elvonókúra után nemrég tért haza.
A fiúk is megjelennek, s bekapcsolódnak a
beszélgetésbe, ám James és Jamie kisvártatva kötekedni kezdenek, mint mindig.
James nem győzi korholni a fiát, amiért az egy semmittevő, ingyenélő, korhely
alak lett. Jamie pedig a kiérdemesült színészt gúnyolja az apjában, akinek a
karrierje csak az emlékezetében szépült tiszteletre méltóvá, és kemény
szemrehányást tesz Jamesnek irtózatos fukarsága miatt. James azzal
mentegetőzik, hogy gyerekkorában megkóstolta a szegénységet, ezért aztán
felnőttként nem akarja elherdálni, amit szerzett, nehogy szegényházban végezze.
Egy sor teljes összevásárolt, de a családja egy összetákolt nyaralóban lakik,
és amit Jamie nem bocsát meg az apjának, hogy Edmundot is a legolcsóbb,
legrosszabb orvosra bízta.
Csupán egyetlen dologban értenek egyet: Maryt
szemmel kell tartani, nehogy megint ahhoz az átkozott morfiumhoz nyúljon. Mert
az elmúlt éjszaka már gyanús zajokat hallottak a fürdőszobából. Jamie az anyja
betegségéért is az apját okolja, mert James annak idején is sajnálta a pénzt
egy rendes orvosra.
Miután mindketten egymás fejéhez vágták örök
vádjaikat, kimennek a kertbe sövényt nyírni.
Mary és Edmund jön be a nappaliba, most rajtuk a
sor, hogy újra és újra elsorolják régi fájdalmaikat. Mary nem győz siránkozni,
amiért ebben az ideiglenes, otthonnak nem mondható nyaralóban kell leélnie az
életét James fösvénysége miatt. Nem így képzelte az életét. Szép lány volt,
zongoraművész akart lenni, amikor belehabarodott az igencsak jóképű
vándorszínészbe, és hozzáment feleségül. Aztán ha tetszett, ha nem, mint a
szellem, kísérnie kellett a férjét egyik koszos szállodából a másikba, míg ki
nem kötöttek ebben az ócska nyaralóban, ahová még vendégeket sem lehet hívni.
Edmund emlékeztetni akarja anyját a teljes
igazságra: nemcsak a koszlott ház, hanem anyja iszonyatos szenvedélye is távol
tartotta az embereket. Ám Mary nem akar emlékezni, s igencsak zokon veszi, hogy
mindhárom férfi bizalmatlanul kémleli minden lépését.
II.
FELVONÁS
Alig múlt dél. Edmund egyedül üldögél a
nappaliban, és whiskyzik, pedig a betegsége miatt nem szabadna. Belép Jamie, ő
is csatlakozik az öccséhez. Az üvegbe aztán vizet töltenek, nehogy az apjuk
észrevegye, hogy megdézsmálták az italt, mert azt is sajnálja tőlük.
Bejön Mary, szemmel láthatóan nyugodtabb, mint
délelőtt volt. Jamie gyanakszik, hogy nem véletlenül. Hiszen régen is így
kezdődött
Telefonál Hardy doktor, a filléres orvos, s
közli Jamesszel, hogy Edmundnak tüdőbaja van. Délután James a klubba készül,
ahonnan rendszerint részegen tér haza, Jamie pedig elkíséri öccsét az orvoshoz.
James nagylelkű akar lenni a beteg fiúval, és megajándékozza tíz dollárral,
amit Edmund testvériesen megoszt a bátyjával. Így aztán mindenki felönthet a
garatra. A siránkozó Maryt James elküldi autókázni a városba. Az asszony
beletörődik, hogy megint magára hagyták, így legalább beszerezheti az újabb
adag morfiumot. Szüksége is van rá, mert elviselhetetlenül törnek fel benne
kisiklott életének nyomasztó emlékei. Mindenért Jamest okolja, mert ha annak
idején nem ragaszkodott volna hozzá, hogy árnyékként mindenhová elkísérje,
akkor nem kellett volna elhagynia a gyerekeit. Így aztán Jamie beosonhatott
újszülött kisöccse, Eugene szobájába, és megfertőzte kanyaróval a kisbabát, aki
nem élte túl a betegséget. Mary mindig is gyanúsította Jamie-t, hogy készakarva
tette, hiszen nagyon féltékeny volt a babára.
III.
FELVONÁS
Este fél hét körül járhat az idő. Mary és
Cathleen, a bárgyú konyhalány iszogatnak a félhomályos nappaliban. Mary
láthatóan messzebb lebeg, mint délután. Megjöttek a kocsikázásból, ami csak
arra volt jó, hogy Cathleen beváltsa a nagysága receptjét. Mary újra elfuserált
élete miatt kesereg. Egyetlen társasága ez az ostoba lány, mert James fukarsága
miatt még rendes személyzetre sem futja.
Későre jár, amikor hazatántorog James és vele
Edmund. Mindketten többet ittak a kelleténél. Úgy gondolják, hogy volt rá okuk
elég. Mert otthon ez? Már világos előttük, hogy Maryvel kezdődik elölről a régi
nóta. Nem nyugszik, amíg jól be nem injekciózza magát, akkor aztán fújja az emlékeit
vég nélkül, a töméntelen boldogtalanság és kudarc felidézése megint
fölzaklatja, hogy végül újabb adag méreggel csillapítsa le magát.
Edmund is megtudta, hogy tüdőbaja van, és
szanatóriumba kell mennie. Hiába próbálja megértetni az anyjával, Mary már
hozzáférhetetlenül visszavonult a mindent feledtető ködbe, s egyre csak a maga
meséjét szajkózza.
James és Edmund ezt a borzalmat még nagyobb
mámorral igyekszik elviselni. James whiskyért indul a pincébe, ott tartja a
kincsét lakat alatt. S jót mulat, amikor felfedezi, hogy Jamie hiába próbálta
kinyitni a lakatot egy dróttal, túljárt az eszén.
Mary, a színjáték ellenére, egy világos
pillanatában belátja, hogy Edmund halálos beteg, tudja, hogy meg fog halni.
IV.
FELVONÁS
Éjfél van. James Tyron egyedül pasziánszozik a
nappaliban. Megjön Edmund, és égve hagyja a villanyt a hallban, ami heves
veszekedést vált ki apa és fia között. A zsugori James a villannyal is spórol,
Edmundnál viszont betelt a pohár. Apját teszi felelőssé az anyja betegsége
miatt. Hiszen ha a fiú születésekor nem egy szállodai kuruzslót hívott volna
Maryhez, aki megismertette vele a morfiumot, talán soha nem szokott volna rá
erre a méregre. S amikor Mary már rendszeresen élt a kábítószerrel, James akkor
is halogatta az elvonókúrát, mert pénzbe került volna. No meg itt van most a
fia betegsége! Biztosan addig siránkozott Hardy doktornak a szegényházról, hogy
a legcsapnivalóbb ingyenes állami szanatóriumba utaltatta be Edmundot, ahol
semmi remény a gyógyulására.
James meg akarja magyarázni Edmundnak, miért
cselekedett így, s fújni kezdi a küzdelmes gyerekkoráról szóló mesét. S hogy
nagylelkűségét bizonyítsa, fölajánlja a fiúnak, hogy menjen abba a
szanatóriumba, amelyikbe csak akar – no persze föltéve, hogy az apja ki tudja
fizetni…
Hazatámolyog Jamie is, alaposan leitta magát.
James kimegy a szobából, nem akar vele kötekedni. Jamie-re rájön az őszinteségi
roham. Bevallja Edmundnak, hogy az anyjuk bukásában a saját
visszafordíthatatlan eltévelyedését látja. Azt is beismeri, hogy mindig féltékeny
volt az öccsére, mert őt jobban dédelgették, ezért aztán elhatározta, hogy
megtanítja minden rosszra, hogy Edmundnak se legyen sikeresebb az élete, mint
az övé. Örült az öccse minden kudarcának. Ugyanakkor szereti Edmundot, mert már
rajta kívül senkije sem maradt. Ezért akarja őt megmenteni magától.
Jamie-t elnyomja az álom, Tyron is lefeküdne
már, de hallják, amint Mary még matat fönt az emeleten. Biztosan messze lebeg
már, ilyenkor szörnyű látni. S ekkor Mary tétova léptekkel lejön a nappaliba. Homályos
tekintete átnéz rajtuk, meg sem hallja, amit mondanak neki. Pedig Edmund
nyersen a szemébe vágja, hogy tüdőbaja van, hogy meg fog halni. De az anyja
gépiesen hadarja a szerepét. Most fiatal lánynak képzeli magát, aki boldog volt
egykoron, ám egy napon találkozott James Tyronnal…
Dornbach
Mária
(Forrás: 77 híres dráma 299-304. old. – Móra Ferenc
Könyvkiadó 1994.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése