2013. febr. 2.

EUGENE O’NEILL (1888-1953): Utazás az éjszakába (drámaismertetés)





Aligha akad olyan magyar színházkedvelő, akinek ne csengene ismerősen az amerikai drámaíró neve. Mintegy húsz színművét fordították le magyarra és játszottak 1928-tól kezdve napjainkig magyar színházakban.

O’Neill bevándorolt ír katolikus családban született New Yorkban. A nyugtalan fiú egyetemi tanulmányait nem fejezte be, megnősült, elvált, aztán nekivágott a világnak, de hosszú ideig sehol sem tudott megállapodni. Volt matróz, aranyásó, apja vándor társulatában színész, újságíró. Tüdőbaja egy féléves megálljra kényszerítette, szanatóriumba kerül,t majd G. P. Baker, a Yale Egyetem professzora, a család barátja meghívta drámaelőadásaira, itt ismerkedett meg a drámaírás elméletével és egy sor neves drámaíróval. Maga is kísérletezni kezdett: 1913 és 1919 között megírta első egyfelvonásosait, majd 1920-ban első nagy drámáját, a Túl a határon-t, amely egy csapásra ismertté tette a nevét, sőt kiérdemelte az első Pulitzer-díjat is. Kirobbanóbb kezdést nem is kívánhatott volna magának. Végre íróként nyomoroghatott. Mert az anyagi gondok elkísérték egy életen át. Majd minden évben újabb és újabb drámák kerültek ki a tolla alól, amelyek kezdetben a naturalizmus stílusjegyeit hordozták magukon. A kritikusok nem mindig fogadták egyöntetű tetszéssel a darabjait, amikor aztán a harmincas évek elején bemutatott Amerikai Elektrá-ja a modern amerikai színház legkiválóbb mesterévé avatta. D. Nichols nagysikerű filmet is forgatott a színműből. 1936-ban megkapta a Nobel-díjat. Ezután mintegy tízesztendős szünet következett, s leghamarabb 1946-ban jelentkezett a színpadon az Eljő a jeges című darabjával.

Előrehaladott Parkinson-kórja is akadályozta az írásban. Élete utolsó évtizedében írt drámáiban formai egyszerűségre törekedett, valamennyit átszőtték az életrajzi ihletésű epizódok. Ezeket a darabjait javarészt már csak az író halála után mutatták be színpadán.

O’Neillben azt a drámaírót tisztelték, aki megteremtette az európaival egyenrangú amerikai színházat. Művei két stílusirányzathoz sorolhatók: kezdeti írói korszakában a naturalizmus-realizmus, majd az expresszionizmus hatása figyelhető meg.

Nem egy drámájának központi témája a társadalom korlátaiba ütköző, önmagát kereső, önpusztító egyén lelki válsága (Jones császár; Szőrös majom). A Nietzsche, Freud és Jung elméleteinek a hatása alá került írót egyre jobban izgatja hőseinek mélylélektani megformálása, a személyiség egyéni és közösségi énjének a szembeállítása (Különös közjáték).

Az Amerikai Elektrá-ban a klasszikus végzetdráma modern változatát teremti meg. Hőseit itt is igyekszik lélektanilag és társadalmilag tökéletesen megrajzolni. A dráma középpontjában a szigorú, hagyományos erkölcsi normákat követő Ezra Mannon és az élet örömeire vágyó feleségének a konfliktusa áll. Valójában a régi és az új, a hagyományos és a modern társadalmi törvények ütközéséről, az erkölcs fogalmának változásáról van szó. Mannonék a hazug tradíciók rabjaként élnek, ezért örökre elvesztik a boldog élet reményét. E társadalmi-etikai ellentétből az író azt a következtetést vonja le, hogy a modern ember soha nem érheti el az áhított boldogságot.

Műveiben egyre átütőbben jelenik meg a reménytelenség érzésének, a társadalmi fenyegetettségnek, az űzöttségnek az ábrázolása. Saját életének kudarcait, a zaklatott családi otthon negatív élményeit írja meg az Utazás az éjszakába című drámájában. Felesége többször is öngyilkosságot kísérelt meg, legidősebb fia New Yorkban kallódott, morfinista lett és meghalt. Az író maga sem tud szabadulni az űzöttség gyötrő érzésétől, eldugott falvakban és rideg bérházakban próbált elbújni a nyilvánosság előtt.

Az 1940-41-ben született drámát csak az író halála után mutatták be Amerikában. A magyar olvasók Vas István műfordításában 1960-ban ismerhették meg a színművet, majd 1963-ban Hosszú út az éjszakába címmel mutatta be a Nemzeti Színház. 1961-ben S. Lumet filmet forgatott belőle. Hősei a teljes reménytelenség megtestesítői, szeretet és gyűlölet rabjai, lelki roncsok, akik nem tudnak megfelelni sem a társadalom, sem a hagyományos családeszmény elvárásainak. Nyomorúságuk már-már megejtő, s a nézőben viszolygás helyett sajnálkozó együttérzést vált ki.

*

UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA

Szereplők: JAMES TYRON; MARY, a felesége; JAMIE, a nagyobbik fiuk; EDMUND, a kisebbik fiuk; CATHLEEN, konyhalány


I. FELVONÁS

Helyszíne a Tyron család villájának a nappalija. Egy augusztusi reggelen, 1912-ben a család befejezte a reggelit. A szülők, Mary és James Tyron belép a nappaliba. A két fiú hangja áthallatszik az ebédlőből. Mary aggódik Edmund miatt, mert az utóbbi időben rosszul néz ki, és szörnyű köhögés gyötri. Az anya azzal áltatja magát, hogy Edmund csak náthás, s a család tagjai elnézően nem is próbálják megingatni ebben a hitében. Pedig mindenki jól tudja, hogy a fiú tüdőbajos, akárcsak anyai nagyapja, akit ez a szörnyű vész vitt el.

Amikor Mary arról panaszkodik, hogy az éjjel nem tudott aludni a hajók ködkürtje miatt, James nyugtalanul fürkészi a feleségét, s rosszat sejt. Csak nem kapta el Maryt újra a régi szenvedélye? Pedig hosszú elvonókúra után nemrég tért haza.

A fiúk is megjelennek, s bekapcsolódnak a beszélgetésbe, ám James és Jamie kisvártatva kötekedni kezdenek, mint mindig. James nem győzi korholni a fiát, amiért az egy semmittevő, ingyenélő, korhely alak lett. Jamie pedig a kiérdemesült színészt gúnyolja az apjában, akinek a karrierje csak az emlékezetében szépült tiszteletre méltóvá, és kemény szemrehányást tesz Jamesnek irtózatos fukarsága miatt. James azzal mentegetőzik, hogy gyerekkorában megkóstolta a szegénységet, ezért aztán felnőttként nem akarja elherdálni, amit szerzett, nehogy szegényházban végezze. Egy sor teljes összevásárolt, de a családja egy összetákolt nyaralóban lakik, és amit Jamie nem bocsát meg az apjának, hogy Edmundot is a legolcsóbb, legrosszabb orvosra bízta.

Csupán egyetlen dologban értenek egyet: Maryt szemmel kell tartani, nehogy megint ahhoz az átkozott morfiumhoz nyúljon. Mert az elmúlt éjszaka már gyanús zajokat hallottak a fürdőszobából. Jamie az anyja betegségéért is az apját okolja, mert James annak idején is sajnálta a pénzt egy rendes orvosra.

Miután mindketten egymás fejéhez vágták örök vádjaikat, kimennek a kertbe sövényt nyírni.

Mary és Edmund jön be a nappaliba, most rajtuk a sor, hogy újra és újra elsorolják régi fájdalmaikat. Mary nem győz siránkozni, amiért ebben az ideiglenes, otthonnak nem mondható nyaralóban kell leélnie az életét James fösvénysége miatt. Nem így képzelte az életét. Szép lány volt, zongoraművész akart lenni, amikor belehabarodott az igencsak jóképű vándorszínészbe, és hozzáment feleségül. Aztán ha tetszett, ha nem, mint a szellem, kísérnie kellett a férjét egyik koszos szállodából a másikba, míg ki nem kötöttek ebben az ócska nyaralóban, ahová még vendégeket sem lehet hívni.

Edmund emlékeztetni akarja anyját a teljes igazságra: nemcsak a koszlott ház, hanem anyja iszonyatos szenvedélye is távol tartotta az embereket. Ám Mary nem akar emlékezni, s igencsak zokon veszi, hogy mindhárom férfi bizalmatlanul kémleli minden lépését.

II. FELVONÁS

Alig múlt dél. Edmund egyedül üldögél a nappaliban, és whiskyzik, pedig a betegsége miatt nem szabadna. Belép Jamie, ő is csatlakozik az öccséhez. Az üvegbe aztán vizet töltenek, nehogy az apjuk észrevegye, hogy megdézsmálták az italt, mert azt is sajnálja tőlük.

Bejön Mary, szemmel láthatóan nyugodtabb, mint délelőtt volt. Jamie gyanakszik, hogy nem véletlenül. Hiszen régen is így kezdődött

Telefonál Hardy doktor, a filléres orvos, s közli Jamesszel, hogy Edmundnak tüdőbaja van. Délután James a klubba készül, ahonnan rendszerint részegen tér haza, Jamie pedig elkíséri öccsét az orvoshoz. James nagylelkű akar lenni a beteg fiúval, és megajándékozza tíz dollárral, amit Edmund testvériesen megoszt a bátyjával. Így aztán mindenki felönthet a garatra. A siránkozó Maryt James elküldi autókázni a városba. Az asszony beletörődik, hogy megint magára hagyták, így legalább beszerezheti az újabb adag morfiumot. Szüksége is van rá, mert elviselhetetlenül törnek fel benne kisiklott életének nyomasztó emlékei. Mindenért Jamest okolja, mert ha annak idején nem ragaszkodott volna hozzá, hogy árnyékként mindenhová elkísérje, akkor nem kellett volna elhagynia a gyerekeit. Így aztán Jamie beosonhatott újszülött kisöccse, Eugene szobájába, és megfertőzte kanyaróval a kisbabát, aki nem élte túl a betegséget. Mary mindig is gyanúsította Jamie-t, hogy készakarva tette, hiszen nagyon féltékeny volt a babára.

III. FELVONÁS

Este fél hét körül járhat az idő. Mary és Cathleen, a bárgyú konyhalány iszogatnak a félhomályos nappaliban. Mary láthatóan messzebb lebeg, mint délután. Megjöttek a kocsikázásból, ami csak arra volt jó, hogy Cathleen beváltsa a nagysága receptjét. Mary újra elfuserált élete miatt kesereg. Egyetlen társasága ez az ostoba lány, mert James fukarsága miatt még rendes személyzetre sem futja.

Későre jár, amikor hazatántorog James és vele Edmund. Mindketten többet ittak a kelleténél. Úgy gondolják, hogy volt rá okuk elég. Mert otthon ez? Már világos előttük, hogy Maryvel kezdődik elölről a régi nóta. Nem nyugszik, amíg jól be nem injekciózza magát, akkor aztán fújja az emlékeit vég nélkül, a töméntelen boldogtalanság és kudarc felidézése megint fölzaklatja, hogy végül újabb adag méreggel csillapítsa le magát.

Edmund is megtudta, hogy tüdőbaja van, és szanatóriumba kell mennie. Hiába próbálja megértetni az anyjával, Mary már hozzáférhetetlenül visszavonult a mindent feledtető ködbe, s egyre csak a maga meséjét szajkózza.

James és Edmund ezt a borzalmat még nagyobb mámorral igyekszik elviselni. James whiskyért indul a pincébe, ott tartja a kincsét lakat alatt. S jót mulat, amikor felfedezi, hogy Jamie hiába próbálta kinyitni a lakatot egy dróttal, túljárt az eszén.

Mary, a színjáték ellenére, egy világos pillanatában belátja, hogy Edmund halálos beteg, tudja, hogy meg fog halni.

IV. FELVONÁS

Éjfél van. James Tyron egyedül pasziánszozik a nappaliban. Megjön Edmund, és égve hagyja a villanyt a hallban, ami heves veszekedést vált ki apa és fia között. A zsugori James a villannyal is spórol, Edmundnál viszont betelt a pohár. Apját teszi felelőssé az anyja betegsége miatt. Hiszen ha a fiú születésekor nem egy szállodai kuruzslót hívott volna Maryhez, aki megismertette vele a morfiumot, talán soha nem szokott volna rá erre a méregre. S amikor Mary már rendszeresen élt a kábítószerrel, James akkor is halogatta az elvonókúrát, mert pénzbe került volna. No meg itt van most a fia betegsége! Biztosan addig siránkozott Hardy doktornak a szegényházról, hogy a legcsapnivalóbb ingyenes állami szanatóriumba utaltatta be Edmundot, ahol semmi remény a gyógyulására.

James meg akarja magyarázni Edmundnak, miért cselekedett így, s fújni kezdi a küzdelmes gyerekkoráról szóló mesét. S hogy nagylelkűségét bizonyítsa, fölajánlja a fiúnak, hogy menjen abba a szanatóriumba, amelyikbe csak akar – no persze föltéve, hogy az apja ki tudja fizetni…

Hazatámolyog Jamie is, alaposan leitta magát. James kimegy a szobából, nem akar vele kötekedni. Jamie-re rájön az őszinteségi roham. Bevallja Edmundnak, hogy az anyjuk bukásában a saját visszafordíthatatlan eltévelyedését látja. Azt is beismeri, hogy mindig féltékeny volt az öccsére, mert őt jobban dédelgették, ezért aztán elhatározta, hogy megtanítja minden rosszra, hogy Edmundnak se legyen sikeresebb az élete, mint az övé. Örült az öccse minden kudarcának. Ugyanakkor szereti Edmundot, mert már rajta kívül senkije sem maradt. Ezért akarja őt megmenteni magától.

Jamie-t elnyomja az álom, Tyron is lefeküdne már, de hallják, amint Mary még matat fönt az emeleten. Biztosan messze lebeg már, ilyenkor szörnyű látni. S ekkor Mary tétova léptekkel lejön a nappaliba. Homályos tekintete átnéz rajtuk, meg sem hallja, amit mondanak neki. Pedig Edmund nyersen a szemébe vágja, hogy tüdőbaja van, hogy meg fog halni. De az anyja gépiesen hadarja a szerepét. Most fiatal lánynak képzeli magát, aki boldog volt egykoron, ám egy napon találkozott James Tyronnal…

Dornbach Mária

(Forrás: 77 híres dráma 299-304. old. – Móra Ferenc Könyvkiadó 1994.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése