Csibertics (Szécsey) László: Nekem se kell más...

Höger, Rudolf Alfred (1877 -1928): Családi idill (1914.)

Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Egy csöndes asztal, otthonsült cipó.
Egy csöndes otthon, jó szó, könnyű álom,
Szívből jött csókok – semmi dáridó.

Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Csak otthon, zúgó, álmos kandalló;
Egy asszony, szőke, friss, fehér ruhájú
És gyermek, szöszke, csengve kacagó...

Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Egy kéz simítsa fáradt fejemet,
Egy száj beszéljen csacska gagyogással
S meleg szobám legyen, ha este lett.

-    -    -    -  
Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Csak asszony, szőke, lármás gyerekek...
-    -    -    -  
Kint vihar tépi ezt az éjszakát,
S a hulló jégtől ablakom remeg.

(Forrás: internet)

Csibertics László (Szécsey László): Mesélj, Anyám!

Tudod-e még a dalt, Anyám,
Amit daloltál hajdanán?
Tudod-e még a kis mesét,
A tarka, régi, szép regét....?

Tudod-e még, mit oly vígan meséltél,
Mi mind igaz volt, egy sem költemény:
A törpetábor, Hófehérke álma,
Az mind igaz volt, annak hittem én.

A hajad barna, sima volt az arcod,
Vidám meséd és csillogó szemed,
Tündérkertben hattyúhátra szálltunk
És megnyergeltünk táltos felleget.

... És jött aztán a meserontó Élet,
A táltosomról sárba szálltam én,
Gyermekálmom gyorsan semmivé lett,
Emlék maradt csak minden szép mesém.

Itt vagyok most, nézd, öledbe bújva,
Fehér hajad barnának látom újra;
Ma nézzünk vissza emlék ablakán;
Fáradt fiadnak, jöjj, mesélj, Anyám.

(Forrás: internet)