Olosz Lajos (1891-1977): Ha majd a vékony aranyindák egy sugárfában összeérnek…

Vak, meddő, fekete az éj,
szeretetlen,
puszta,
síri…
Remeg benne néhány bús fény,
néhány leorzott égi lámpa.
Sok mázsás sötétség
szoritja ,tépi.
Egyik a másiktól fájó messze,
nem tudnak biztatva szembe nézni.
Fojtó ködön, sűrű gyászon,
ezernyi éjes meghaláson
arany indákkal kúsznak össze.
Ahol egyszer majd összeérnek
örökké vége lesz az éjnek,
ha majd a vékony aranyindák
egy sugárfában összeérnek.

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 40. szám Cluj (Kolozsvár), 1920. okt. 9.