Lauka Gusztáv (1818-1902): Románcz

Őszi alkony, őszi alkony,
Hűvös esős őszi alkony,
Vasárnap van nem dolgoznak
Vecsernyére harangoznak.

Összegyűl a falu népe,
Ifja, vénje, rútja, szépe.
Úr, és paraszt, gazdag szegény,
Csendesen az egyházba mén.

A ifjak tisztán csinosan,
A leánykák virágosan,
Piros ruha és czipébe,
Csak Juliska feketébe.

Neki szép virág sem kellet,
Elhervadna szive mellett,
Rozmarint tűz kebléhez
Az illik fájó szivéhez.

Enyhülést kér fájdalminak,
Meghallgatást imáinak,
Örök nyugtot kedvesének,
Kit a harcban megölének.

Őszi alkony, őszi alkony,
Hűvös esős őszi alkony,
Vasárnap van nem dolgoznak
Vecsernyére harangoznak.

Forrás: Magyar írók albuma. Geibel Armin bizománya. Pest, 1856.