Palotai Boris: Anyák (könyvismertetés)

Komoly hangú, melegszívű kis novellák gyűjteménye az édesanyákról. Néhány karcolat a névtelenekről, akik a világ pillérei, a társadalom széthulló rendjének vérükkel megacélozott kapcsai, akiktől gyermekeik mégis annyira el tudtak szakadni.

Kik a főhősei Palotai Boris könyvének? A varrónő, aki álmokkal, színes mesékkel próbálja gyermekét megmenteni a szegénység szomorú, szennyes színeinek megismerésétől, mely azonban a téli hideg beálltával és a munkalehetőség csökkenésével csődöt mond. Együtt dideregnek, együtt nélkülöznek ezután. És az anya didergő magányát csak a férfi szerelme tudja feloldani. A gyermek nem érti meg anyját, makacs, nyűgös, sírásával megzavarja az asszony legszebb pillanatait. És – a novella itt sűrűsödik egésszé – az anya még akkor is magához öleli gyermekét, amikor az a pillanat nyugalmát zavarja meg nála.

A másik anya a proletársorsból, szegénységből emelte fiát az „úri sorba”, kuporgatott fillérekkel, vérrel, verejtékkel, átvirrasztott éjszakákkal, s mikor aztán a parkettás lakásban meglátogatja fiát, megriad, hogy hova került tőle, számára milyen idegen világban él. Megzavarja fiának mesterkélt öröme, amivel bemutatja őt és öreg társát az előkelő vendégeknek, de egy tiszta pillanat (beköti fia véres ujját a tiszta, szegényszagú gyolccsal) elegendő, hogy feloldjon benne mindent és egy percre ismét magához láncolja elszakadt gyermekét.

Azután megismerjük a polgári sorsban élő anyát, akinek egyetlen örömnapja van: a vasárnap, amikor gyermekeit vendégül láthatja. Pedig ezek végtelen messze vannak tőle, más világban élnek, a szeretetük i erőltetett, hamis hangú, önző, ő azonban szíve minden melegével, fáradhatatlan szeretetével, könnyesen és reménytelenül, de minden vasárnap várja őket.

Végül megismerjük a meddő anyát, fájdalmas, szomorú erőlködésével, amellyel az idegen, örökbefogadott kisgyermeket a magáénak, sajátjának hiszi el.

Az író minden alakja élettel teli és nagyon emberi. A novellák felépítése, egész szerkezete, a szereplők megrajzolása, a téma megoldása mesteri kézre vall.

(Cserépfalvi)

BARITZ KÁROLYNÉ

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

Szántó György (1893-1961): Messiások (könyvismertetés)

„Mindig a téma talált rám és nem én a témára”, vallja a regény szerzője. Baráti biztatásra megkapván a témát, az író magába éli a XVII. század három zsidó nagyságának: a misztikusnak, a forradalmárnak és a filozófusnak küzdelmekkel terhes és költőileg színezett pályafutását.

*

Manassse ben Izrael a harmincéves háború idején amsterdami nyomdász, rabbi és tudós könyvek híres szerzője volt. Hitte és várta a zsidóság megjósolt és immáron közeledő megváltási évét és világuralmát. Szívós kitartással kopogtatott Anglia bezárt kapuján, hogy végre ez is felnyíljék a galut hányattatásait szenvedő zsidóság előtt. Öregedő szíve lángra lobbant a hozzá kitüntetően kegyes Krisztina svéd királynő ellenállhatatlan szőkesége iránt, mély barátság fűzte a festők fejedelméhez, Rembrandthoz, aki a zsidó negyedben ütötte fel tanyáját s megjelenhetett Cromwell színe előtt.

Amíg Manasse ben Izrael gáncsvetések és hódolások közepette Nyugaton szőtte messiás álmait, addig Sabbatai Cevi Keleten kergette a világmegváltás ábrándját. Viharos botrányok és ujjongó ünneplések között nagy tömeg nyüzsögte körül, amelyben éppen úgy voltak komoly talmudisták, mint eszelős csavargók. Szónoki erejének rejtélyes varázslatossága híveinek lelkesedését szinte őrjöngő imádattá fokozta. A Págusz-hegy tetején – a sófár megfújása közben - kihirdették a huszonhat tartományra felosztott földgömb uralkodóinak névsorát. („Az ozmán birodalom Sabbatai Cevié!”) A zsidó világuralom megalapozása céljából nagy karavánnal fölkerekedve, Konstantinápolyba jutott, ahol a török hatalmasságok börtönbe vetették. A vértanúság elől a mohamedán hit fölvételével menekült meg, de turbánja belsejébe „Jave” nevét írta.

Manasse ben Izrael csiszoltgyémánt-eszű tanítványa volt Baruch (Benedectinus) Spinoza, aki szüleivel Spanyolországból vándorolt Hollandiába. A talmud és a rabbinisztikus törvények ellentéteit korán felismerő Spinozát a rabbikollégium előbb megintésben részesítette, majd a nagy átokkal sújtotta. Descartes filozófiai rendszerének folytatásában hozzáfogott politikai-theológiai traktátusának megalkotásához. A választófejedelem a heidelbergi egyetemen tanszékkel kínálta meg. Függetlenségének megóvása céljából a megtisztelő ajánlatot elhárította magától. Spinoza elfordult Izrael Istenétől és a meggyőződése szerinti igazi Istent kerete, a mindenséggel egybeolvadó teljesség Istenét.

Szántó György vallomása szerint: „Manasse ben Izraellel és rajta keresztül Spinozával és Cevivel azért kellett találkoznom, hogy feleletet keressek a zsidókérdésre, mely Hitler Adolf háborújának egyik alapmotívuma volt.”

*

A szerző távlatos tudása, izgalmas meseszövése, drámai lüktetésű előadása, festői képzeletének szárnyaló költőisége é színes ragyogású nyelvezete nem szorul fölfedezésre.

(Bárd Ferenc és Fia.)

MÁRKY IMRE

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

Nagy István (1904-1977): Erdélyi úton (könyvismertetés)

A jónevű író, akinek nem egy nagyszerű írásában gyönyörködtünk már, merész feladatra vállalkozott. Az első világháborútól, illetve az 1918-as forradalomtól az 1946. májusáig terjedő időt fogja át egy-egy esemény, egy-egy emberi típus bemutatásával, vagy párteseménnyel, bevonulással kapcsolat epizódokkal; mindig erdélyi földön pergetve az eseményeket és mindig erdélyi szemmel bírálva azokat. a kis könyv naplószerű, öntudatos vallomása a munkásíró Nagy Istvánnak, aki nagyszerűen tudja összeegyeztetni pártjának internacionális felfogását a maga nemzeti, illetve szűkebb értelemben vett erdélyi lokálpatriotizmusával. Önvallomás a kis könyv, melyben felvillannak az erdélyi kisparasztok, munkások alakjai is, a szürke kis névteleneké, akik kisebbségi sorsban élve, az eljövendő román és magyar demokráciáért dolgoznak. Erőteljes írás, de valahogyan úgy érezzük, hogy egy nagyobb, egészebb alkotás vázlatát kaptuk Nagy Istvántól az eljövendő igaz műből.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

Sándor Kálmán (1903-1962): Neándervölgyi főkönyvelő (könyvismertetés)

Esett, kispolgári emberek, főleg könyvelők a főhősei Sándor Kálmán novelláskönyvének. Egy-két, határozottan jól sikerült irodalmi portrét kapunk öregedő és öregedésükben gyermekké lett emberekről. az élet árnyékos oldalát járó szipkaárus, bolti szolga, házmester, magányos, levitézlett kiskereskedő életéből kapunk egy-egy villanásnyit ízelítőül. Az új magyar elbeszélő-irodalom határozottan tehetséges tagja Sándor Kálmán. Biztosan felépített, mindig lélektani alappal bíró novellák ezek, jól megrajzolt figurákkal. A kisemberek, kispolgárok kicsit szomorkás, csendes, de nagyon is emberi életének megrajzolásával, mindig tompított, de reális színezésű elbeszéléseivel Sándor Kálmán kis könyve nyeresége új novellairodalmunknak.

K. N.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

J. B. Priestley (1894-1984): Három civilruha (könyvismertetés)

Érdekes és igen aktuális problémát vet fel a regény. Frontról, több évi távollét után visszatérő katonák hogyan illeszkednek bele a polgári életbe, pontosabban a civil életbe, olyan győztes államban, mint amilyen Anglia is. Mit várnak, milyen lélekkel és milyen megváltozott felfogással (a társadalmi átformálódást illetőleg) lépik át hazájuk, illetve otthonuk küszöbét és ezzel szemben az itthon maradottak mit tudnak nyújtani nekik? Ez Priestley munkájának alapmotívuma, amelyet emberien vezet ls és old meg.

Alan Strete, Herbert Kenford és Eddie Mold az angol királyi hadsereg őrmestere, illetve káplárjai megérkeznek egy kis vidéki városba, szülőföldjükre. Mát várnak, mint amit kapnak, már a legközelebbi hozzátartozóktól is. Ők hárman a fronton egy új, demokratikus közösséget alakítottak ki maguk között. Ideálisabbat, mint amilyet otthonukban találtak. Alan Strete, a vidéki nemes ifjú tiszti rangjáról is lemondott, hogy bajtársaival maradhasson. Együtt voltak jóban, rosszban, megjárták Afrika poklát, ezerszer néztek szembe a halállal, megedződtek a háború borzalmaiban. Más lett az ízlésük, világnézetük – talán jobbak lettek -, de türelmetlenebbek is. Alan kicsinek találja házukat, kopottnak és ósdinak a benne lakókkal együtt. Messzinek és idegennek tűnnek fel társadalmi osztályának felfogásai és törvényei. A szép Betty asszony a maga frivolságával pillanatnyilag lehűti, de amint volt bajtárai hozzá jönnek tanácsért, mert eltévesztették az utat, mely az emberi közösségbe vezet, hátat fordít az asszonynak és megpróbál barátaival újra itthon élni. Eddie Mold megbocsát feleségének, aki megcsalta őt, megpróbál emberibben közeledni az emberekhez, Herbert Kenford hátat mer fordítani a támogatásra kész családtagjainak, hogy egy hozzá hasonló gondolkodású, bátor és intelligens gyári munkásnővel próbáljon új, valóban új életet kezdeni. Tanulságos, megragadó, értékes könyv J. B. Priestley regénye.

B. K.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

Eric Linklater (1899-1974): A gyáva Angelo (könyvismertetés)

A háború jó és hálás regénytéma volt mindig. Újabban azonban az emberek annyira belefáradtak a háborúsdiba, annyira benne éltünk mindnyájan a pergőtűzben, annyira nincs még kellő távlata a borzalmas napoknak, hogy bizonyos előítélettel és idegenkedéssel vesszük kezünkbe az ilyen irányú könyveket. Eric Linklater könyve a Szövetséges Hatalmak olaszországi partraszállását írja le sok humorral, úgy, ahogyan Angelo, az olasz katona látja. Így azután határozottan könnyedébb és érdekfeszítőbb lesz a könyv. A gyáva Angelo nem is annyira gyáva, mint inkább antimilitarista. Fázik mindentől, ami katonai. Szereti az életet, s áldott olasz természete – a dalos, áriákban kitörő, művészetet kedvelő – átsegíti a nehézségeken is. Pompás jellemzést kapunk a német katonák zsarnoki, szadista természetéről. Megvetésük az olaszok iránt, kegyetlenségük, hideg számításuk, egész beállítottságuk bemutatása reális. Éppen ennyire reális Tefer Simon személyén keresztül az angol katonák jellemzése. Don Agesilas, barátnője: Marchesa, Angelo és a többi olasz szereplők által pedig tökéletes képet kapunk az itáliai lelkületről. Lukrécia, a temperamentumos, s a háború folyamán annyiszor megtévedt parasztlány figurája sem ellenszenves, inkább mulattató, felfogásánál fogva is. Általában a könyvet sok humor, egészséges, sokszor cinikus humor jellemi. Ez a könyv nagy előnye a többi hasonló témájú regény mellett. Bókay János fordítása hibátlan.

(Révai)

B.K.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.