Karácsony
Sándornak elolvastam már néhány kiló könyvét, de még mindig nem tudtam vele
teljesen tisztába jönni. Ebben hál istennek nem állok egyedül: Németh László is azt mondta egyszer,
hogy ha ráér, utána jár ennek a Karácsony Sándor-féle csodának. Annak
tudniillik, hogy ez a csodálatos, szabódezső-típusú
professzor hogyan vált egy egész nemzedék nevelőjévé, nemcsak, sőt nem annyira
írásai, mint sajátos egyénisége által. Az Exodus könyvkiadó majdnem egész
működése abból áll, hogy évről-évre kiadja – előre meghatározott gyűjtőcím
alatt – Sándor bácsi az évben írt cikkeit, elmondott beszédeit. Legérdekesebb,
hogy az így egybetuszkolt írásokból álló kötet aztán odasorjázik Sándor bácsi
eddigi köteteihez. A neveléstudomány
társas-lélektani alapjai című életmű IV. részének (amely A társas-lélekalsó határa és a jogi nevelés
tudós címet viseli) második kötetként: A
magyar béke fő-, és Háborúból békére
(reformra) nevelés alcímmel.
Sándor
bácsi sajátos észjárása az előszóban bizonygatja, hogy magától állt össze
kötetté évi munkája, mint a többiek is, de nem tud meggyőzni arról, hogy a
folklorisztikus kutatásokra való buzdítása lényegi kapcsolatban van a békével,
a jogi neveléssel s így tovább, vagy legalábbis több köze van a békéhez, mint
bármelyik más kötetének címében adott fogalomhoz. Egyszóval: van ebben a
könyvben minden. Van valóban a magyar békéről, van a nyelvlélektan tudományos
eredményeiről, tudományos életünk reformjáról, szabadművelődési problémákról,
népkultúráról, nevelési kérdésekről, érettségi dolgozatok bírálatáról,
Pestalozzi nevelési rendszeréről, és novellisztikus formában Sándor bácsinak a
román, szerb, cseh és ruszin népek közötti élményeiről. Egyetlen, ami valóban eggyé kapcsolja ezeket az írásokat, írójának
profétikus szerepe. Az, hogy Sándor bácsi minden megnyilvánulása papírt
lát, természetesen bőséges ismétlésekre vezet, nemcsak az egyes kötetekben,
hanem egy köteten belül is. Nem sajnáljuk tőle ezt az ismétlési lehetőséget,
hadd olvassák a legfontosabb igazságokat azok is, akik csak egyik-másik
könyvéhez jutnak hozzá.
Karácsony Sándor ezután
is titok marad előttem. Mégis úgy látom, hogy jelentősége nem írásainak valamiféle
rendszerétől, mondanivalóinak objektív értékétől függ. Amit ő magyar nevelésül
követel például, az – hiába is írja le s mutatja meg -, nem tanulható meg
könyveiből, azt utána nem tudja senki sem csinálni. Szerepe két dologban nyilvánul meg igazán: az egyik az írásaiban
szerte-szét szórt pompás gondolatok, ötletek, jellegzetesen magyar magatartást
bizonyító adatok gazdagsága, a másik az a hatalmas igény, amely benne testesült
meg: a magyarul élés fanatikus akarása. Lehet, hogy Sándor bácsi sem
találta meg még a magyarság igazi ismérvét, de életműve ércnél maradandóbban testesíti meg egy egész nép igényét:
magyar vagyok, magyar módra akarok alkotni, beszélni, gondolkodni, egyszóval:
magyarul élni.
(Exodus)
PÉTER LÁSZLÓ
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése