Rezdülő csillagok
egy ős, opálos, kék kancsón ragyognak
s kinyílik benne
virága táncos éji angyaloknak.
A holdkitárt,
rózsálló szirma
hervadva zárul benne lassan össze,
s a nap kemény
sugár-kefével
jön, hogy a földet tisztára fürössze.
Bimbóba bújik
a hold s magjába félve visszazárul.
A fény erős,
gyors lendülettel törli le faláról
s a csillagok
az ős, opálos
kancsóról tűnnek fénybe, kékbe veszve.
Átlátszó tálban,
mely párolog,
nyíló virágot, jaj, ki is keresne?
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése