Komoly hangú, melegszívű kis novellák
gyűjteménye az édesanyákról. Néhány karcolat a névtelenekről, akik a világ
pillérei, a társadalom széthulló rendjének vérükkel megacélozott kapcsai,
akiktől gyermekeik mégis annyira el tudtak szakadni.
Kik a főhősei Palotai Boris
könyvének? A varrónő, aki álmokkal, színes mesékkel próbálja gyermekét
megmenteni a szegénység szomorú, szennyes színeinek megismerésétől, mely
azonban a téli hideg beálltával és a munkalehetőség csökkenésével csődöt mond.
Együtt dideregnek, együtt nélkülöznek ezután. És az anya didergő magányát csak
a férfi szerelme tudja feloldani. A gyermek nem érti meg anyját, makacs,
nyűgös, sírásával megzavarja az asszony legszebb pillanatait. És – a novella
itt sűrűsödik egésszé – az anya még akkor is magához öleli gyermekét, amikor az
a pillanat nyugalmát zavarja meg nála.
A másik anya a proletársorsból,
szegénységből emelte fiát az „úri sorba”, kuporgatott fillérekkel, vérrel,
verejtékkel, átvirrasztott éjszakákkal, s mikor aztán a parkettás lakásban
meglátogatja fiát, megriad, hogy hova került tőle, számára milyen idegen
világban él. Megzavarja fiának mesterkélt öröme, amivel bemutatja őt és öreg
társát az előkelő vendégeknek, de egy tiszta pillanat (beköti fia véres ujját a
tiszta, szegényszagú gyolccsal) elegendő, hogy feloldjon benne mindent és egy
percre ismét magához láncolja elszakadt gyermekét.
Azután megismerjük a polgári sorsban
élő anyát, akinek egyetlen örömnapja van: a vasárnap, amikor gyermekeit
vendégül láthatja. Pedig ezek végtelen messze vannak tőle, más világban élnek,
a szeretetük i erőltetett, hamis hangú, önző, ő azonban szíve minden melegével,
fáradhatatlan szeretetével, könnyesen és reménytelenül, de minden vasárnap
várja őket.
Végül megismerjük a meddő anyát,
fájdalmas, szomorú erőlködésével, amellyel az idegen, örökbefogadott
kisgyermeket a magáénak, sajátjának hiszi el.
Az író minden alakja élettel teli és
nagyon emberi. A novellák felépítése, egész szerkezete, a szereplők
megrajzolása, a téma megoldása mesteri kézre vall.
(Cserépfalvi)
BARITZ KÁROLYNÉ
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése