Háborús
regény, az első világháború idejéből, de az író csak szokványos korrajzot ad,
egész erejét a főalak megformálására fordítja. Deák György, a bérkocsis afféle
őserejű ember, a romantikus naturalizmus látásmódja szerint. A regényben csak ő
számít, de a nagy erejével voltaképp nincs kivel megküzdeni, ha csak a sorssal
nem, amely mind a három fiától megfosztja, utoljára a legkedvesebbiktől. Ebbe a
csapásba már beleszédül, elhagyja magát, pocsékolni kezdi a vagyonát és végül
oda jut, ahol kezdte, a büszke fiákeres beáll talyigásnak.
Kétségtelen,
a kemény derekú bérkocsisnak a sorssal való harcában van valami a
szegényemberi, paraszti élet végzetességéből. De inkább őrlődés, elkopás, mint
harc. Deák György nagy erejének árnyékában a körülötte élők semmivé törpülnek:
nincs szó igazi személyes harcról. Az asszony mukkanni se mer, a negyedik fiát,
aki otthon a beteg tüdejével és háborúellenes világnézetével kínlódik, semmibe
se veszi, leányának a sorsa pedig, aki egyetlennek száll vele szembe, az apa
megkerülésével kissé a rém-romantika vágányára tolódik át.
A
regényben kétségtelenül nagy írói kvalitások csillannak meg, nyelve ízes,
szemléletes.
(Misztótfalusi)
V. J.
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése