2018. jún. 17.

Vihar Béla (1908-1978): Aranylepke




Nyáron, nyáron,
egy fiúcska kergetőzik
hetedhét országon,
feje fölött aranylepke,
éppen tizenhárom.
Ha a tizenhárom lepkét
sipkájába fogta,
boldogságát odaírja,
fel a csillagokra.

Vihar Béla (1908-1978): A tovatűnő szépséghez




Lépteid muzsikaszavára megrezzen szívem,
e sugár illette tó,
s arcod vonalaiban, szent hieroglifaként,
távoli kultúrák üzenete világol:

Hajad Egyiptom éjszakája,
szemed bizánci láng
s drágakő Föníciából.

Karod mozdulataiban
katedrálisok gótikus íve
pillant reám.
Hangod az istent hordó India
esti dallamát sodorja.

Nemzedékek szövőszékein hány fajta szőtte
sejtjeid testöltözetét,
Altáj-hegyi hókoszorú
– hajnalfénnyel – szád ékszerén.

Így nézlek – a tovasuhanó látomást –,
s tudom: az eljövendő századok szerelme
Téged ismétel mindörökké.

Vihar Béla (1908-1978): Belül van




Ami kedves,
el kell veszítened,
hogy végképp megtaláld.
A hiány majd kivallja
mi vagy nekem,
s mi voltam neked.
Az a tiéd igazán,
amit kívül már nem lelsz többé,
csak magadban,
mert belül hordozod
s óvod őt.
Kezében mécsláng
S áll mozdulatlanul.