2016. okt. 9.

Szabó Lőrinc: „Mi vagyok én?”

Szabó Lőrinc és felesége 1957 augusztusában Tihanyban

Pfuj, nevetség! – folytattam iszonyú
dühben, szégyenben. – A ti nyomorú
éneketekkel kábítsam magam?
lantotokkal, mitekkel? Komolya
hihették bármily vezéreitek,
hogy érdekel a hízelgésetek,
sőt, hogy elvárom én parancsolom,
s kegyelmet is úgy adom, nem adom,
ahogy ti hálálkodtok? Micsoda
szemtelenség, mily sértő babona
azt hinni, hogy aki mindent alkotott,
az Örök Szellem tiáltalatok
magát kívánja tömjénezni?! Mi
volnék én, ha ez igaz lenne, ti
porszemnél is porszemebb porszemek,
ti, perc bolhái, vakság s őrület:
mi vagyok én, Felelj, bősz butaság:
tieteknél is szörnyűbb hiuság?

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Mécs László: Az Istennek nincs árnyéka



A Sátánnak nagy az árnyéka:
fél földgolyónyi néha-néha,
oly tarka mint a páva farka,
oly babonázó mint a bűn,
hosszú mint a történelem
és édes mint a szerelem
és hűvös mint a pénzek érce,
és bűvös mint a vágy lidérce,
oly gyönyörű mint a gyönyör
cél-bomlasztó mint a csömör,
itt nem kell folyton hősnek lenni,
lehet pihenni, inni, enni.

Én voltam ott, aludtam ott,
de hallottam a szólamot,
s a trombitától megütötten
az Isten oldalára szöktem.

Az Isten jár a földtekén,
körötte fény, fölötte fény,
szeretet, jóság, szent erény:
mind tiszta, tiszta, tiszta fény:
brutális és bőr-fájdító,
kínzókamra, test-szárító,
járok a puszta közepén
ezerszer átnyilaz a fény,
s a puszta fáj és fáj a táj,
és fáj a szem és fáj a száj,
a test miatt, a rest miatt,
a tisztátalan test miatt.
Fáj mindenem, csapzott a tincsem,
s az Istennek árnyéka nincsen!

Itt nem lehet pihenni, enni,
itt nem lehet csak hősnek lenni:
izzadni, aszni, tűrni, menni.
(Vagy a Sátán szép árnyékába
szökdösi mint ezernyi kába,
az angyal trombitál utánuk,
de mindörökre mindhiába..)
Itt nem lehet, csak hősnek lenni,
a hernyó-sorsot végigenni,
a gond gubóját átnyiszálni
s mint fény-pillangó égbe szállni.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Reményik Sándor: Gyógyíts meg!



Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted,-
S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Sík Sándor: Isten érkezése



S egyszer, mint a tiszta hold a vizen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.

Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.

Még csak nem is kopogott az ajtón,
Meg sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.

Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek koromban
Pilleűző tarka futkosásom.

Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.

Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.

Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.