Állj
meg állj meg állj meg kiáltoztak
a
vakok süketek bénák nyavalyatörősek
állj
meg állj meg állj! álltak az út mentén kiabáltak
verték
bottal a földet mankókkal hadonásztak
mert
Jézus jött az úton előtte pendelyes
gyerekek
zsivajogtak mellette csöndesen
a
Tizenkettő lépkedett s mögötte ment a nép.
Állj
meg állj meg! sírt a sok nyomorék a nyomor
mocskos
tengere habzott két lihegő
szolga
cipelte a lépcsőn a háza lapos tetejére
az
inaszakadtat
állj
meg
a
pálmafák
csipkés
lombja vonaglott
állj
meg
az
inaszakadt
bottal
verte a szolgákat szeme vérben
forgott
El ne haladj míg föl nem érek El ne
haladj
míg föl nem érek! üvöltött
s
verte a szolgákat már látta a népet a szolgák
izzadtak
már látta a pendelyesen loholó
kölyköket
és kiabált Jaj el ne haladj míg
föl
nem érek! s már látta a vak szemeket
már
látta a koldusokat meg a bénákat s a vadul
hullámzó
tömeget
Nézz
ránk s látni fogunk
nézz
ránk s járni fogunk és nézz ránk és a fülünk
hallani
fog!
Tülekedve
előre rohantak
Jézus
jött az úton
Állj
meg állj meg állj meg!
És
Jézus megállt
és
rájuk nézett
és
meggyógyultak.
Ó
mi ez a fényesség mondta a vak ó mi ez az édes
zengedezés
ez a lágy zsongás ez a mennyei dallam
szólt
a süket Hang! mondta a vak Fény!
szólt
a süket Hang Fény Ragyogás Zene
sírta
a vak s nevetett s ragyogott
Ó
Hang Hang
Hang
kacagott a süket
s
a béna kezét tapogatva tűrt a előre Föld Föld Föld dadogott és
nézte
a földet amint ruganyos dobogással
dobban
a lépte alatt
A
ház tetején leborult a
kőre
az inaszakadt Ó járok élek!
Jézus
állt
a tömeg közepén az öröm közepén
szomorúan
nézte
a messzi hegyet lágy szél borzolta a csúcson
a
kékes olajfák lombját
Béke
tinéktek
mondta
s a nép elnémult Béke tinéktek
boldogok
Aztán
intett s mind odagyűltek
mind
a vakok bénák süketek sánták eszelősek
az
inaszakadt fölállt füléhez emelte kezét
hogy
jobban halljon.
És
Jézus Béke tinéktek
mondta
harmadszor is. De én jaj a béke fölött
már
látom a visszavonást a halál jön
lassan
a dombokon át jön a lombokon át jön
lassan
a vér a halál jön a kín a kereszt íme mondom
néktek
a kínok kínja közelget a kínok
kínja
közelget
A
nép némán állt
Emberek
ó ti
boldogok
itt látók hallók rohanók ha csak egy csöpp
vért
vállalna csak egy csöpp vért aki lát aki hall és
jár
ha csak egyet a homlokomat véresre hasító
tüskékből
ha csak egy sóhajt ha csak egyet az ostor
durva
csapásaiból
S
ők mind konokul gyanakodva
hátráltak
ha
csak egy könnyet ha csak egy csöpp
vért
vagy epét s ecetet
S
elosonva a házak
közt
iszkoltak a sánták és süketek vakok és eszelősök
bénák
és dadogók és nem volt már körülötte
senki
az inaszakadt leszaladt a tetőről
pincéjébe
lapult s egy sűrű sövény dús
zöldje
mögött sunyin és tolakodva kuporgott
mind
a Tizenkettő.
Jézus
szeme könnyes volt
lehanyatlott
karja
körülnézett s meglátta a Férfit A többi
elmenekült
ez az egy ott állt ez az egy aki tudta
róla
hogy isten és nem akarta hogy ő legyen Isten
ez
az egy ott állt komoran
Íme
mondta
járnak
a bénák fölkel az inaszakadt
poklosok
épek lát aki vak volt hall a süket s nem
szomjas
a szomjúhozó nem pusztul el éhen az éhes
Íme
nevetve
mutatta a néptelen utat
a
boldog
nép
a te néped!
S
ott lopakodtak a kertek
alján
mint a silány kis tolvajok
Éhes
vagy
s ki ad enned a szívüket ennéd s ők ime kő kő
mondják
nézd a szivünket kő csupa kő nincs
szivünk
kő a szivünk ne harapj bele kő csak
kő
kiköpöd nincs íze a vérünk ó a mi vérünk
lúg
ne is ízleld lúg ez a vér megmarja a szádat
lúg
és íme itt a te néped kő csupa kő kő
edd
a követ
nevetett
hát
edd a követ csupa kő kő
KŐ
KŐ KŐ
noha
Istennek fia vagy
csupa
KŐ KŐ
hát
változtasd a köveket kenyerekké!
változtasd
a köveket kenyerekké!
VÁLTOZTASD
A KÖVEKET KENYEREKKÉ!!!
Nem
mondta
Jézus fáradtan
Minek
mondta
Jézus csüggedten
Távozz
Sátán
mondta
Jézus szomorúan
NEM
VÁLTOZTATOM
A
KÖVEKET KENYEREKKÉ.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése