S
egyszer, mint a tiszta hold a vizen,
Mélyeimnek
mormoló vizéből
Fölmerült
az Élő Isten arca.
Hírnököt
nem járatott előre,
Fullajtár
sem harsonázta jöttét:
Nem
mehettem hódolón elébe.
Még
csak nem is kopogott az ajtón,
Meg
sem rezzent léptein a padló,
Meg
sem lobbant mécsem lángja tőle.
Halkan,
halkan, mint beteg fiúnak
Ágya
mellé simul édesanyja,
Úgy
az Isten: csak hogy egyszer itt volt.
Ráismertem:
ez a dajka két szem
Kísérgette
kisgyerek koromban
Pilleűző
tarka futkosásom.
Ráismertem:
lobbanó szemétől
Gyulladoztak
hajnal-ifjúságom
Fellegjáró
büszke víziói.
Ő
nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek
ha kátét nyitogattam,
És
ha mondtam pillangó meséket.
Mintha
mindig itt lett volna nálam,
Mintha
most már itt maradna mindig!
Mintha
most már itt maradna mindig!
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése