Mikor
elhagytak,
Mikor
a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen
és váratlanul
Átölelt
az Isten.
Nem
harsonával,
Hanem
jött néma, igaz öleléssel,
Nem
jött szép, tüzes nappalon,
De
háborus éjjel.
És
megvakultak
Hiú
szemeim. Meghalt ifjuságom,
De
őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre
látom.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése