Ady Endre: Az Isten balján

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,

Sokáig látatlan és néma,

Csak a szívünkbe ver bele

Mázsás harangnyelvekkel néha.

Az Isten nem jön ám felénk,

Hogy bajainkban segítsen:

Az Isten: az Én és a kín,

A terv s a csók, minden az Isten.

Az Isten hatalmas nagy úr,

Sötétség és világosság,

Rettenetes zsarnok lakó:

Lelkünkbe ezredévek hozták.

Az Isten az egyszerűség,

Unja a túlságos jókat,

Unja a nyugtalanokat

S a sokszerű, nagy álmodókat.

Az Isten engem nem szeret,

Mert én sokáig kerestem,

Még meg se leltem s akkor is

Kötődtem vele s versenyeztem.

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.