Jóságos
Úr, ki minket úgy szeretsz,
Hogy
képünkben megélted a halált,
Ki
testedben tudod az emberi
Végsőség
minden szorongásait,
Ó,
Ember Fia, emberidegekkel
Hússal
és vérrel lélegző Barát,
Te
jól tudod, hogy ama legutolsó
Emberi
percek a halálos ágyon
Neked
is legutolsó lehetőség
Kiöntened
még lüktető szívünkre
Szereteted
megváltó tengerét,
(Azután
már a Kegyelem kerubja
Ellibben
és kezünket az Igazság
Szeráfja
ölti vaskesztyűs kezébe)
Mit
kérjek tőled, milyen jóhalált?
Kérjem-e
amit legkülönbjeid
Kértek
maguknak, a mártír-keresztet?
Felhőkben
élő kisgyerek koromban
Álmodtam
ilyet, oktalan fiú.
De
most, hogy Arcod élő sugaránál
Látnom
adatott lázár magamat,
Most
már tudom, milyen egetverő
Kevélység
ül e kérés fenekén.
sasmadarak
közt, szabad égazurban,
Mit
keresne a bűnei halott
Vázával
kullogdáló tekenős!
Vagy
kérjelek a másik legkülönbért,
A
nagy halálért harcaid mezőjén,
Tollal
a kézben, igével az ajkon,
Holtig
hűséges szolgák, éber őrök
És
állhatatos harcosok halálát?
Ó
felséges halál, ó gyönyörű
Napáldozat,
igaz nagyokhoz illő!
Azokhoz,
kiket, bármikor jön értük
A
hívó követ, őrhelyen talál;
De
ilyen félig- vagy félig-se-szolga,
Ilyen
maga kedvére dolgozó
Műkedvelő
apostol: hogyan kívánjon
Kis
élete végére nagy halált!
Végül
is úgy lesz egyedül igaz,
Ha
kicsiségem kíméletre kérne:
Ha
reménykedve, szepegve, szorongva
Olyan
halálért esdenék, minőre
A
milliók azt mondják: szép halál:
Aki
nem szenved, aki, mielőtt
A
halálos gyötrelem rászakadna,
Szépen
elalszik s öntudatlanul
Simul
belé a néma ölelésbe.
Ez
volna vajjon a boldog halál?
Valami
bennem azt mormolja: nem!
Úgy
érzem, az embernek jussa van,
Hogy
megélhesse a maga halálát,
Megélje
a borzalmas-nagyszerű
Pillanatot,
mikor a Végtelenség
Szemébe
villan. Nem, az emberélet
Csak
a halállal teljesül egésszé.
Odaadjam-e
a halálomat?
Jól
tudom, Uram, gyenge vagyok én,
Gyermeknél
gyengébb, - ó maradj velem,
Mikor
az este végképp rámszakad,
Hogy
amikor az Ajtó megcsikordul,
És
nevemen szólítanak, feleljem
Legalább
gondolatban: Én vagyok.
Igen,
Uram, kérnem csak ez maradt:
Engedj
jó halált, keresztény halált,
Hogy
el ne menjek gyónatlan, kenetlen,
Útravalótlan,
mint ki nem tiéd.
Lesz
ami lesz és jöjjön ami jön,
Csak
oldó szavad legyen az utolsó
Hang,
amit elnyel záruló fülem.
Csak
a te Arcod, - Arcod a kereszten, -
Legyen
utolsó látása szememnek.
Csak
annyit tudjon eldadogni még
Cserepes
ajkam, pattanó agyam
Csak
ezt formázza még: én Jézusom!
Ó
boldog halál, keresztény halál!
Kérhet-e
jobbat a fáradt zarándok,
Mikor
az ösvény egyre-egyre szűkül,
Fogy
a levegő s megsejlik előtte
szorongó
ködben a Szűk Kapu torka!
Ezért
könyörgök, erre adj kegyelmet,
Verejtékező
getszemáni Jézus,
Erre
könyörögj Fiadnál kegyelmet
Jóhalál
Anyja, kármelhegyi Szent Szűz,
Haldoklók
csendes pártfogója József
És
minden szentek, minden angyalok.
Ezért
hadd könyörögjek. –
Csak
ezért?
Hasít
belém a lelkiismeret.
Csak
arra kérsz-e oldozó kegyelmet,
Győzök
olaját, Isten kenyerét,
Hogy
az utolsó perced jó legyen?
Egy
perc alatt akarnád eltiporni
Egy
végig tán ki sem mondott igen-nel
Évtizedeid
légió nem-ét?
Nincsen
külön halál: a meghalás
Az
élet fáján fakadó gyümölcs.
Amit
ültettél, amit ojtogattál,
Amit
öntöztél,amit metszegettél,
Ápoltál
rajta: mind-mind visszaadja
A
nagy gyümölcsben. Rosszabbat nem ád,
De
jobbat sem tud adni. Ez a törvény.
Az
örök Tervben nincsen műhiba.
Még
élsz, erős vagy, tiszta a fejed,
Még
tenyereden élet és halál:
Úgy
imádkozzál mindennap s ugy élj,
Hogy
el ne törd előre gyenge szárnyát
A
végső órán felsíró imádnak.
Elhallgatok.
uram. Elég nekem,
Amit
te mondtál, mást nem kérek én:
„Aki
bennem hisz, az nem lát halált.”
Én
hiszek benned, Jézusom, - hiszek,
Segíts,
uram, hitetlenségemen.
Jöjjön
ami jön, élet vagy halál,
Ilyen
vagy olyan élet vagy halál,
A
tied vagyok,- a Tied legyek.
Tégy
velem amit akarsz. Úgy legyen.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése