Az
Úristen őriz engem
mert
az ő zászlóját zengem,
Ő
az Áldás, Ő a Béke
nem
a harcok istensége.
Ó
nem az a véres Isten:
az
a véres Isten nincsen.
Kard
ha csörren,vér ha csobban,
csak
az ember vétkes abban.
Az
Úristen örök áldás,
csira,
élet és virágzás.
Nagy,
süket és szent nyugalma
háborúnkat
meg se hallja.
Csöndes
ő míg mi viharzunk
békéjét
nem bántja harcunk:
Az
Úristen őriz engem,
mert
az Ő országát zengem.
Az
Ő országát, a Békét,
harcainkra
süketségét.
Néha
átokkal panaszlom
de
Ő így szól: „Nem haragszom!”
Néha
rángatom, cibálom: -
tudja
hogy csak út kívánom.
Az
is kedvesebb számára,
mint
a közömbös imája.
Az
Úristen őriz engem
mert
az Ő zászlóját zengem.
Hogy
daloljak más éneket,
mint
amit Ő ajkamra tett?
Tőle,
Hozzá miden átkom:
hang
vagyok az Ő szájában.
Lázas
hang talán magában:
kell
a szent Harmóniában.
S
kell, hogy az Úr áldja, védje
aki
azt énekli: Béke.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése