Komjáthy Jenő: Az Ég

Te vagy, te vagy lelkem szerelme,

Napsugaras, villámos Ég!

Bár könnyelmű, dacos nemegyszer,

Mindég igaz fiad valék.

Imádlak én, ha fényben úszol,

Tündöklő, óriási szem!

Viharozz bár és mennykövezz le,

Én Istenvoltodat hiszem.

Sírok, ha záporkönnyet ontasz,

És tiszta homlokod borul;

Derűs vagyok, ha kéjt ragyogsz rám

És bús, ha nézel zordonul.

Szeretlek lángmerő hevedben,

Tűzvágyaid dicső nyarán;

És gyászt öltök vérző szivemre

Metsző fájdalmid télszakán.

Mindég egyek vagyunk mi ketten,

Egymásnak örök tükrei.

Nagy Ég! te óriási kék szem,

Kék szemem lényeg tükrözi.

Dicső Szív, te ragyogsz szivemben,

Lelkemben a Lélek lobog:

Világokat együtt ölelve

Áthatjuk egymást boldogok!

Merüljünk el örökre, végképp

Egymásba, óh, határtalan!

Te általad legyek szabaddá,

S alakot ölts te általam!

Teremtsük egymást váltig újjá

A végtelen időkön át,

Ölelkezésünk hozzá létre

A lelkek ragyogó sorát!

Hajolj rám örök szerelemben,

Hevítsen ihlető napod,

Szent arcodat fürösszed bennem,

Hogy mondhassam: fiad vagyok!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.