Kolozsy Tibor: Serdülő búzaföldek üzenete

Ember,

ki a kéjthajhászó várásokat megúntad,

nézd, miként borzolja

engedelmes lágy hajszálaimat

a lenge tavaszi szél.

Nézd, mert lenge himbálódzásom

új életet jelent.

Ember,

kinek hazugságba botlott egyéniségéből

vidáman csírázik

a mindenség mágneses csodálkozása,

záportól részeg testemet

most hintsd be csodaváró tekinteteddel,

mert belőlem kacskaringózik elő

a jövő évszázadokon uralkodó élet.

Belőlem tör elő minden jólét

és békésen lustálkodó rögeim közül

a jókedv trillázik elő,

Mert az én ajándékomat,

a világsóvárgást betöltő

csöppnyi búzaszemeket

felkínálkozó ragaszkodással kísérem

diadalig,

mikor majd izzadó parasztok

büszke kaszája alatt dőlnek a sírba

éhező embermilliók feltámadásáért.

Forrás: Híd, I. évf. 1934. május. 1. sz.

Czakó Tibor: Korunk Arszpoétikája

Költő mondj igazat, mert a hazug szavát

Szóban, írásban régtől nem hiszik.

A kisdedet még keresztelni se viszik

Már vérét veszik s megvizsgálják a dadát.

Költő igazat szólj, mert bélpoklosok vagyunk

Egymás fekélyeit irtózattal félők

borús sejtelemmel osztályoz az agyunk

Félistenek, férgek, kimúltak és élők.

Költő csak igazat – Mát és tegnapot

Forgó színpadunkon megmutathatod

Ha művész vagy – könnyen elhiteted

Ígér-e Holnapot váteszi ihleted.

Költő, ne hazudj – szép lehet a forma

Csillogó díszletek, Asszony a vers teste

Káprázatos látvány a szellemi torna,

De amit elmondasz, valóság vértezze.

Költő igazat szólj, mert rajtafognak,

Hogy szántszándékkal ferdítesz valót.

A nép haragja jut a hazugoknak,

Selyem helyett kapsz kendernyakravalót.

Költő – új időknek harsonája lettél,

Rendeltetésedről meg ne feledkezzél.

Százezerek szólnak általad,

Költő – valótlan írnod nem szabad.

(Kalangya, 1932. I. évf. 7.sz.)