Szép Ernő (1884-1953): Csokonai

Akkor Rómában élt szegény Ferenczynk
Canova szép kezét szolgálta ott
a nagylelkű mestertől, úgy meséli,
derék darab márványt kapott.

Dermedt tej volt, Carrara boldog álma,
és ő se nem szentet, se nem királyt:
egy méla lombos főt képzett a kőből,
az édes bús Vitéz Mihályt.

Vendégek jöttek, London utazói,
azok közt volt egy fátyolos leány;
az kék szemét a márványon feledte,
s átlengett hangja fátyolán:

"Csodálatos bánat borúl szívemre
ábrándkép ez? vagy élőlény vajon?"
"Oh miss, itt járt s a föld alá merült már
fájdalmasan, fiatalon.

Poéta volt, nevét miért is ejtsem
magyar lett ő, mindegy, élt vagy nem élt."
A lány még nézte. Hívták, arra fordult,
indult, lehajtva rab fejét.

(Forrás: A magyar irodalom gyöngyszemei - Olvastam, költőtárs.. - Költők társaikról - Móra Ferenc Könyvkiadó, Athenaeum Nyomda,Bp.,1961.)