ANYÁMNAK
Régi mesék a régi pamlagon...
Anyám mesélt; és látom magamat,
Amint csodát-csodálva hallgatom.
- Édes anyácskám, lásd: ma én mesélek,
Távol vidékről hoztam halk mesét,
Csodás vidékről... úgy hívják, hogy: élet...
Te hozzád térnek meg ez árva versek
- (Ez az ezerkettedik éjszaka) -
A te fiad az elvarázsolt herceg.
Bár köntösének éke semmi sincs -
Én jó anyácskám, te vagy a tudója,
Hogy: gazdag ez a mesebeli princ!
Egy csók, egy rózsa nála kinccsel ér fel, -
Élete sem más: fáradatlan út
Hamupipőke pöttön cipőjével...
Úttalan útján ma te hozzád tér meg,
Anyám, nincs idő, nincsen messzeség, -
Elhervad minden, ám örökre élnek:
A régi pamlag, a régi mesék - -
VISSZAJÁR A MÚLT
Van úgy, hogy csókra visszajár a múlt.
De csókjának már méze semmi sincsen,
A csókja hervadt... Mégis untalan
Miért leselkedik hát a kilincsen?
Ajkát (min ajkam csókolni tanult!)
Kelletlen csókra mért nyújtja felém most
Én régi, megunt szeretőm: a múlt?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése