Mikor Anonymus - azaz Péter mester, Béla király magát megnevezni nem akaró, tehát névtelen (Anonymus) jegyzője - a XII. század vége felé megírta híres Gesta Hungagorumát, akkor tudományos hitelű történelmi műben óhajtotta megörökíteni a magyar nemzet származását és hősi cselekedeteit. Előszó is készült e műhöz, és ebben Anonymus megírja: nem szép és illő dolog, hogy a magyar nép saját történetéről csak a parasztok hamis meséiből és az énekmondók fecsegő énekéből, mintegy álomban, értesüljön.
Ilyesfajta történeteket, melyeket Anonymus a tudós gőgjével "a parasztok hamis meséinek és fecsegő énekeknek" nevezett, tartalmaz ez a könyv is. Az ilyesfajta történeteket ma mondáknak nevezzük, de Anonymussal ellentétben nem megvetéssel szólunk róluk, hanem érdeklődéssel, szeretettel tanulmányozzuk őket. Ezek a szájról szájra terjedő, tehát szájhagyományban élő történetek olyan időkbe vezetnek, amikor az emberek az írást még nem ismerték, vagy pedig az írni-olvasni tudás csak keveseknek lehetett osztályrésze.
A mondáknak sok közös vonása van a mesékkel is. Mesében, mondában egyaránt szerepelnek természetfölötti lények: tündérek, sárkányok, halkirályok stb. Az állatok emberi nyelven beszélnek, át is változhatnak emberré, az emberek pedig állattá. Mégis, a mese és monda célja nem ugyanaz.
A mese elsősorban szórakoztatni, gyönyörködtetni akar; a mesemondással a hosszú téli esték unalmát űzik el, mesével altatja el gyermekét az anya. Ezenfelül persze tanít is. Varázslatos világa sok mindent feltár a mögötte rejlő valóságból is, a mesélők és mesét hallgatók valódi életéből. A mesehős mindig a szegények, elnyomottak igazságát képviseli képviseli, a mesében a jó diadalmaskodik, a gonosz elbukik. Mégis: mesélő és hallgató egyaránt tudja, hogy a mese világa a képzelet világa, tehát a mese nem lép fel a történeti hitelesség igényével.
A monda azonban másfajta elbeszélés; létrejöttében nemcsak a képzelet játszik szerepet, hanem az emberi tudásvágy és tapasztalat is. A mondákat a régmúlt idők emberei (épp úgy, mint a ma élő írástudatlan, primitív, természeti népek) igaznak tartották. A természet törvényeit még nem ismerték fel, de látták, hogy a nap felkel, és újra lenyugszik; az évszakok változnak, és a természet megújul. Választ akartak tehát kapni azokra az égető kérdésekre, melyek az emberiséget régen is érdekelték, ma is foglalkoztatják: Hogyan keletkezett a világ?Hogy alakultak ki a hegyláncok, a tengerek, a mély folyóvizek? Hogyan keletkeztek a csillagok, az állatok és növények, hogy keletkezett az ember? E számukra érthetetlen, megfoghatatlan jelenségek magyarázatára történetekkel válaszoltak. Másrészt a képzelet előrevetített a mondákban olyan technikai vívmányokat is, melyek az emberek életét könnyebbé, szebbé teszik, s melyeket csak a későbbi korok gazdasági fejlődése, találékonysága, szorgalma valósított meg. Már a régi időkben is ábrándoztak az emberek a légben való repülés lehetőségeiről; ami azonban a régi görögök elbeszélésében (Daidalosz és Ikarosz) még kudarcba fulladt vállalkozás volt, azóta valósággá vált: az ember repülni tud, sőt a földön túl is eljut, egészen a holdig. A Szampó - a csodamalom - a karjalai finnek képzeletében született csodaeszköz, melynek segítségével az emberek megszabadulhatnak a gyötrő rabszolgamunka terhéről. És még folytathatnók a példák felsorolását. Az ilyesfajta elképzelések közül is sok valóra vált már azóta, s az emberek már számos "Szampót", vagyis gépet találtak el munkájuk könnyítésére, az élet megszépítésére.