Habán Mihály (1907-1984): Tárogató szól a hegyen

Hallod ezt a zengő zokogást, a tárogató bűvös énekét?

A csillagok lángolnak, forró táncukba belelép a hold;

Gyönyörűen jelenik meg a föld peremén  és könnyen lendül a magosba…

Óh, kit ragadott el a halál szépsége a tündöklő tánc közepén?

Forrás: Válasz 4. évf. 5. sz. 1937.

Habán Mihály (1907-1984): Tánc

Mikor a nap elmerül, mikor az éj legszebb dalai ébredeznek,

A föld tücsök-szája énekre nyílik, a föld tücsökszája,

Mikor a nap elmerül, mikor a vándor vizek harmata lehull.

Halljátok a ciripelést? óh, barátaim, minket hív ez az este,

Az enyhülést hozó harmat méze, ez a boldogságot ígérő meleg éj,

Ez a tücsök-dal, ez a fénytől remegő fallikus ének.

A láthatatlan istenek szólnak, készüljünk fel a táncra,

A lüktető sötét mélység fölött, a föld alvó szíve fölött,

Mikor a nap elmerül, mikor az éj csöndesen fölébred,

Mikor az asszonyok szíve fölött az éj csöndesen fölébred,

Minket hívnak, halljuk, minket hívnak a leghevesebb táncra,

Mikor az asszonyok szíve fölött a föld tücsök-szája énekel:

Minket hívnak a táncra, a teremtő mámoros nászi táncra.

Forrás: Válasz 4. évf. 5. sz. 1937.

Habán Mihály (1907-1984): Reggeli fürdés a tóban

Hasad, olvad az ég alja.

Jön, jön a sugaras hím állat.

Óh tündöklő reggeli víz!

Te fölörvendő bűvös istenelem!

Neked adom a lábamat,

Bokáig állok puha testedben.

Óh tündöklő reggeli víz!

Erősítsd meg a lábamat!

Tedd könnyűvé a lábamat!

Fölszállt a gyönyörű hím állat.

Fürge sugarai rajzanak a vizen.

Óh tündöklő reggeli víz!

Te lobogó ősi istenelem!

Neked adom az ágyékomat,

Kötésig merülök égő testedben.

Óh tündöklő reggeli víz!

Erősítsd meg az ágyékomat!

Tedd szemérmessé az ágyékomat!

A rajzó fények játéka a vízen,

A fölkelő hullámok játéka a fényben.

Óh tündöklő reggeli víz!

Te hűslángú boldog istenelem!

Neked adom a testemet,

Elmerülök, úszom, nyüzsgök benned

Óh tündöklő reggeli víz!

Erősítsd meg a testemet!

Tedd termékennyé a testemet!

Forrás: Válasz 4. évf. 5. sz. 1937.