Mikor a nap elmerül, mikor az éj legszebb dalai ébredeznek,
A föld tücsök-szája énekre nyílik, a föld tücsökszája,
Mikor a nap elmerül, mikor a vándor vizek harmata lehull.
Halljátok a ciripelést? óh, barátaim, minket hív ez az este,
Az enyhülést hozó harmat méze, ez a boldogságot ígérő meleg
éj,
Ez a tücsök-dal, ez a fénytől remegő fallikus ének.
A láthatatlan istenek szólnak, készüljünk fel a táncra,
A lüktető sötét mélység fölött, a föld alvó szíve fölött,
Mikor a nap elmerül, mikor az éj csöndesen fölébred,
Mikor az asszonyok szíve fölött az éj csöndesen fölébred,
Minket hívnak, halljuk, minket hívnak a leghevesebb táncra,
Mikor az asszonyok szíve fölött a föld tücsök-szája énekel:
Minket hívnak a táncra, a teremtő mámoros nászi táncra.
Forrás: Válasz 4. évf. 5.
sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése