Kedvesem, mázsás borútól beteg
szívemre könnyű ír, te sebre seb!
Ó, kedvesem, te szőke rengeteg,
úgy elrejtőzöm benned élveteg,
mint édes tó vizébe könnyű hal,
mint éj csillagos fülébe a dal,
úgy tünök beléd borús szenvedély
szárnyán, mint isten szemébe az éj.
Fogadj be, tekintsd könnytelen síró
szemem holdfényeit, ne vess ki, ó
boldogságom maroknyi tengere,
öleld szívedre kedvesed, kire
ma este úgy rohant az alkonyat
véres haragja, mint tüzes vonat
csikorgó mordulása – mint kire
ráment a kerék, mint egy senkire…
Forrás: Válasz 4. évf. 6. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése