Öregszünk s úgy ráncosodunk napok
sűrűjében, mint almák izgatott,
sóhajtgató zenésszavú tűzön,
sóhajtgatunk és nem várjuk: mi jön?
Hány óra, hány nap? A friss perceket,
úgy számoljuk, mint a gyöngyszemeket,
megáldjuk, ki a harcokból kiáll
s megátkozzuk, aki nyomunkba száll.
Forrás: Válasz 4. évf. 7-8. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése