Csobogjatok csermelyek,
paskoljatok patakok,
én most égi talizmánnal
szebb világba ballagok.
Illanó füst már e föld.
Lábam fürgén emelem,
mint kis gidát anyja tőgye
hív engem a szerelem.
Sziklák között visz útja,
jobbra-balra barlangok,
benne zengnek fátylaszavú
kristályvizű patakok.
Fenyves völgyben kék forrás.
Hívő szavad követem.
Mint halacska sásos tóban
ott fürdik a szerelem.
Forrás: Válasz 4. évf.
7-8. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése