Sárga, kiszáradt testemet
vittem a fák között haza,
a szép fehér ég hó haja
lógott a csörgő gallyakon.
Fölmásztam a padláslétrán
és eltoltam a kallantyút,
úgy csalt a sötét padlás út,
s egy szalmaágy volt vetve ott,
honnét anyám lesett felém
meg egy másik asszony nagy bottal,
kergetett és nyitott torokkal
kiabálta, hogy agyonver.
Meg is fogott és kitépte
tüdőmet s aztán ellökött,
halott anyám meg odajött
és minden csöpp vért felcsókolt.
S néztük a rossz fekete húst,
már csak egy-fele volt meg…
Tudtam én, hogy ki rabolt meg,
mert reggel szörnyen köhögtem.
Forrás: Válasz 4. évf. 5. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése