Horgom kerülik a halak.
Cselére egyik sem akad.
Hová a kék lepke szökött,
ott hűselnek a sás között.
Akár csak szorgos kedvesem,
ki,míg foltozgat csendesen,
arra gondol, hogy mellettem,
mily jó heverni kettesben.
Kipirul belé s mosolyog,
míg én reá se gondolok…
De meg ne tudja, mily szöcske
ugra-bugrál a fejembe.
Megszúrná újját, sírna ő.
Véres lenne a lepedő,
s míg halk talppal az este jő,
könnyes lenne a zsebkendő.
Forrás: Válasz 4. évf. 7-8. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése