Friss, örök ég. S a hófehér csend
kék árnyékkal kérdez: tudom-e,
mivégre vagyok a világon?
Tudom: a hegy tövén piros
virág él! piros torony mutat
a bűneimen túl magamra!
S a perc ezer darabban: fenyves
kapaszkodik, úgy töri magát
a sziklákon föl a legcsúcsra!
Magamig! szerelem segits és
Isten tanáccsal okosíts, hogy
én én legyek: alázatos nagy;
egészen én: egészséges jó;
gyermekség, tiszta föld az égben!
üdvösség, vidám ég a földön!
Friss, örök ég, ragyogj felettem,
boldogitsd a szemem most s egykor:
érted megszenvedt egész lelkem légy!
Forrás: Válasz 4.
évf. 1. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése