Sirasd, sirasd a lomha perceket,
mikor csak lelked legmélyén motoz,
kapargál, mint titkos szú-percenet
a sejtelem, a gondolat-követ,
s nem jő, nem jő a napvilágra fel.
Talán nevetve hallja, hogy viaskodsz,
hívó szavadra egy szót sem felel,
csak ül, motoz, s a végtelenbe fut…
Forrás: Válasz 4. évf. 7-8. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése