Nyügös, nehéz csönd horkol és dagad,
csupa ég, csupa fény s mégis fülledt, makacs,
kemény sötétség terped;
mint tetvek tapadnak
a suta, lomha, ellenséges percek.
Megkurtult homlokok, alvadt, sótlan szavak,
- ezek húsz esztendeje alszanak;
a toronyban megállt az óra,
oszlásnak indult
e kérgesbőrű város-csipkerózsa.
Por, por. Uton, tetőn, tüdőn,
szemek szögében, mindent belepőn
süllyed-emelkedik a levegőben,
por-gyászfátylat visz
innen a nap magával lemenőben.
Megnőtt kopár falu, fonnyadt, fanyar,
álmos, inséges, alföldi és magyar…
Fürtös zsidók, penészes talmud-lelkek…
Néhány színes rongy…
Csak alszanak itt s párzanak, legelnek.
És néha ölnek, (ujságból tudom
s idéztem jövet a vasúton)
csalnak, csempésznek – közel a határ
s mondják: a sorompó
mind megkisérti, aki arra jár.
Üres könyvesbolt, - ki s mit vágyna tudni?
Kör, egylet: kártya, politika, kugli,
körötte alélt csüggedés, nyomor;
haldoklóra hull
a sürü, álmos, nyiregyházi por.
Filléres gyorsvonat hozott ide
e filléres város fáradt ölibe,
s mint megdobott madár a bokorba: este
úgy bújok meg
a fülke sarkába s futok vissza Pestre.
Forrás: Válasz 4. évf. 4. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése