Mert végül is ő győz és itt marad,
Csak őt illesse hódolat, babér?
S hagyjam futni, ami a pillanat
Folyton szülő méhében értem él?
Hagyjam az örömöt, mely rámdörömböl
S a fényt, mit széjjel ontnak rőt napok?
Ne törjek inkább föl vasbörtönömből?
Glóriát ide nékem, míg vagyok.
Hát nélkülem Ő valami lehetne?
Nem ott rekedne a híg semmiségben?
És elvételve még meg sem születne
Vagy bitang módon elpusztulna éhen
Mint zsákmány nélkül erdején a vad,
Ha nem volnék én, akit elragad.
Forrás: Válasz 4. évf. 1. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése