(Válasz egy
könyvankétra)
I.
Most Parziválra gondolok,
amint a hó fölé mered,
most Vejnemöjnen ős szava
igézi az elemeket,
most doktor Faustus küszöbén
lép be a két mágus-barát,
most hozza az éjféli óra
Ofélia ravatalát,
most Dante pergament-profilja
ereszkedik a holdperemre…
Most jön a könyvtelen világ:
jön a könyvtelen naplemente,
jön a könyvtelen virradat,
a lombok könyvtelen homálya,
jön a könyvtelen szerelem
s testek égő szimetriája.
II.
Ó mennyi fény volt, mennyi fény!
S mindent egy könyvből láttam én.
Soká bevont az éj sötétje,
egy fűszálat sem vettem észre.
Egyszer csak, amint tétlen állok,
egy nagy könyv előttem villámlott,
forgott fel s alá levele,
mint a szélmalom kereke,
forgott a holdra és a napra…
De most sem tudom, ki forgatta.
Forrás: Válasz 4.
évf. 2. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése